Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)
742 Ügyvédség. ügyvédnek a kezeihez köteles fizetni, csupán a magyar állampolgár ügyvédet megillető oly kivételes kedvezménynek tekintette, amely kiterjesztően nem értelmezhető és amely épen ezért a külföldi állampolgár ügyvédet meg nem illeti. Ez a panasz alaptalan. Es pedig a fellebbezési bíróság által ennek indokolásául helyesen felhozott abból az okból, hogy a Ppé. 18. §-ában foglalt jog az erre jogosult ügyvédet csupán abban az esetben illeti meg, ha a marasztaló határozatot magyar állampolgár ügyvéd javára magyar bíróság hozta. A felperes által a keresetének a megalapítására felhozott cseh-szlovák ítéletek és végzés puszta meghozatala tehát a külföldi állampolgár felperes javára nem tekinthető oly jogi ténynek, amely a kereseti igényt Magyarország területén is érvényesíthetővé tenné. És pedig annak dacára sem, hogy az ítéletet hozó cseh-szlovák bíróságok az alperest az 1912: LIV. t.-cikk alkalmazásával marasztalták az ezáltal indított sikertelen per költségeinek a felperes kezeihez való fizetésében. Miután a felperes keresetét kizárólag a cseh-szlovák bíróságok határozatának a hozatalára fektette, annak az elutasítása az anyagi jognak megfelel és a felülvizsgáilati kérelmet el kellett utasítani. (1931. okt. 22, — P. VI. 304/1930.) 1109. Ppé. 18. §. — Ügyvéd követelése saját ügyfelével szemben a marasztalt perbeli ellenféltől járó költségösszegek iránt. — Az ellenfél terhére megítélt vagy megállapított eljárási költség rendszerint a legkisebb mértéke annak az összegnek, ami az ügyvédet a saját fele irányában megilleti. Ha az ügyvéd a fele javára megállapított s az ellenféltől behajtandó összegnél többet a saját ügyfelétől nem követel, s ha az ellenfél terhére megállapított költségben a személyesen meghallgatott félnek külön költsége nincs, a bíróilag vagy egyezségileg meghatározott összeggel azonos díjazást az ügyfél jogosan nem kifogásolhatja és ügyvédjétől nem tagadhatja meg. K. A felperes részéről érvényesített s a fellebbezési bíróság által megítélt ügyvédi díjkövetelés túlnyomó részben bíróilag már megállapított olyan költség, amely az alperes részéről indított peres és meghagyásos eljárásokban az ő javára az ellenfeleivel szemben lett megítélve, megállapítva, illetőleg egyezségileg meghatározva. A felperes tehát lényileg ugyanazokat a költségösszegeket igényli a saját ügyfelétől, amelyek az utóbbinak a marasztalt perbeli ellenfeleivel szemben bírói határozatok (váltófizetési meghagyás, végrehajtás stb.) és bírói egyezség alapján járnak. A Pp. 425. §-a szerint a vesztes fél a nyertes költségének megtérítésében elmarasztalandó, amennyiben azt a bíróság a jog célirányos érvényesítésére szükségesnek ítéli; s e §. további rendelkezése szerint a megtérítendő költséghez számítandók az ügyvéd kiadása és díja is. A Ppé. 18. §-ának utolsó bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az:
