Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Ügyvédség. (1104—1106.) 737 1105, Ppé. 18. §. — Díjmegállapító végzés hatálya. — A Ppé. 18. §-a alapján hozott jogerős díjmegállapító végzés hatálya abban áll, hogy a megállapítást a díj behajtása iránt folyamatba tett perben az összegszerűség kérdésében többé nem lehet megtámadni. Ilyen hatálya csak az olyan végzésnek van, amelyet az említett szakaszban foglalt eljárási szabályok megtartásával lefolyt eljárásban hoztak. K. A m. kir. Kúria állandó gyakorlata szerint a Ppé. 18. §-a alapján hozott jogerős díj megállapító végzés hatálya abban áll, hogy a megállapítást a díj behajtása iránt folyamatba tett perben az összegszerűség kérdésében többé nem lehet megtámadni. Ámde ilyen hatálya csak az olyan végzésnek van, amelyet az említett szakaszban foglalt eljárási szabályok megtartásával lefolyt eljárásban hoztak. (P. VI. 8751/1928. és P. VI. 766/1929.) A betekintett periratokból megállapítható, hogy az adott esetben a díjmegállapítást a felperes kérte, de költségjegyzéket nem csatolt és annak bemutatására a perbíróság őt fel sem hívta. Nem rendelte el a bíróság az ügyfélnek, az alperesnek meghallgatását sem, noha a törvény csak a szóbeli tárgyalás mellőzését teszi lehetővé, de az ellenfél meghallgatása nem mellőzhető (Pp. 254. §.), mert az eljárásnak az említett 18. §-ban vázolt menetéből nyilvánvaló, hogy annak úgy kell lefolynia, hogy a bíróság az ellenfélnek a nyilatkozatra alkalmat adjon. Ez pedig nem történt meg, hanem a bíróság a felperes egyszerű kérvényeire nyomban érdemben határozott, amelyben a felperes díjait 4668 pengőben, illetve 118 pengőben megállapította. A. kifejtettek szerint a kereset alapjául szolgáló A) és B) alatti határozatokat a bíróság lényeges eljárási szabálynak sérelmével, jelesül a kétoldalú meghallgatás elvének mellőzésével hozta. Minthogy pedig ily módon a félnek a megállapítási eljárásban nem is volt alkalma arra, hogy kifogásait megtegye, hiányzik az az előfeltétel is, amelyre a megállapító végzés irányadó volta okszerűen alapítható. Ezt az előfeltételt az sem pótolhatta, hogy a megállapítási eljárásban hozott elsőbírósági végzések jogerőre emelkedtek, mert a meghallgatás elrendelését az eljárás oly lényeges szabályának kell tekinteni, hogy annak mellőzését a jogerőre emelkedés nem orvosolhatja, különösen amikor a végzéseket személyesen átvevő ügyfelet sem a fellebbviteli jogára, sem annak határidejére nem figyelmeztették. A kifejtettekből következik, hogy a fellebbezési bíróság szabályellenesen járt el, amidőn a kereseti kérelem alapjául szolgáló díj megállapító végzéseket a marasztalás alapjaként elfogadta és a felperes tevékenységének értékelését újból megállapítás tárgyává nem tette. (1931. okt. 29. — P. VI. 732/1930.) 1106. Ppé. 18. §. — Ügyvéd felelőssége a perbeli ellenféltől behajtott eljárási költségek visszatérítéséért. — Az ügyvéd, aki az ügyfele javára megítélt perbeli költséget, a marasztalt ellenféltől, előzetesen végrehajthatónak kimondott ítélet alapján, a saját nevében kért végrehajtás útján behajt, a végrehajtható bíDöntvénytár. 1932. 47