Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

40 Pénzügyi jog. vállalat 1927. augusztus 30-án — tehát az előírt határidőn belül — beterjesztette és abban a vagyontárgyait négy csoportban sorolta fel, u. m. 1. ingatlanok, gépek és felszerelések, 2. anyag- és árúkészlet, 3. értékpapirok és 4. adósok. A vagyontárgyak ezen négy csoportját illetőleg beterjesztett bejelentés azonban csak az értékpapírokra nézve felel meg a H. Ö. 43. §-ának (2.) bekezdéséhez fűzött utasítás (15.) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek, — a vagyontárgyak többi három csoportjára nézve a bejelentés is elismeri a hiányokat és azoknak pótlására hat havi halasztást kér. A pénzügyminisztérium a 180.377/1927. számú rendelettel a bejelentésben megjelölt adatok benyújtására 1927. évi december 15-ig halasztást adott, amely határidőig a vállalat a hiányokat nem pótolta, hanem újabb halasztást kért. Ezt a kérelmet a pénzügyminisztérium a 157.464/1927. sz. rendelettel elutasította. Erről az elutasításról panaszos vállalatot a székesfővárosi magyar királyi pénzügyigazgatóság az 1928. évi január hó 14-én kézbesített 11.692/1928. sz. végzéssel értesítette, amelyre a vállalat nem válaszolt, illetőleg a bejelentés hiányait nem pótolta. Az 1927. évi 400/P. M. számú H. Ö. 43. §-ának (2.) bekezdése szerint a látszólagos nyereség érvényesítésének végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. Ezen törvényes rendelkezésben foglalt felhatalmazáson alapszik tehát az 1927. évi 40.000 számú pénzügyminiszteri rendelet 4. pontjában foglalt bejelentési kötelezettség előírása, valamint a felhívott H, Ö. 43. §-ának (2.) bekezdéséhez fűzött utasítás (15.) bekezdésében foglalt rendelkezések. Nyilvánvaló tehát, hogy ezen rendelkezéseknek elmulasztását olykép kell tekinteni, mintha a vállalat a látszólagos nyereséget figyelembe venni nem kívánná, mert erre csak abban az esetben tarthat jogosan igényt, ha a törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendelkezéseiben foglaltaknak eleget tesz. Az 1927. évi 40.000 számú rendelet 4. pontjában előírt jegyzéket csak akkor lehet figyelembe venni, ha kitűzött határidőn belül adatott be és a kellő időben benyújtott jegyzéket csakis azon vagyontárgyakra nézve szabad figyelembe venni, amelyekre vonatkozólag az a 43. §. (2.) bekezdéséhez fűzött utasítás (15.) bekezdésében foglaltaknak megfelel. A fentebb ismertetett tényállás szerint panaszos vállalat kellő időben beterjesztett jegyzéke csak az értékpapírokra nézve foglalja magában mindazokat az adatokat, amelyeket a T. H. Ö, felhívott rendelkezése előír. Ezért panaszos vállalat az értékpapirok után a látszólagos nyereség figyelembevételét jogosan igényelheti majd azokban az években, amelyekben az érték papírok értékesítésekor látszólagos nyereség mutatkozni fog. A bejelentésben felsorolt többi vagyontárgyakra nézve azonban panaszos a 43. §. (2.) bekezdésében meghatározott kedvezményre nem tarthat igényt, mert az utasítás (15.) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek nem tett eleget. Miután úgy az 1926., valamint az 1927. évi társulati adó mérvét illetőleg az értékpapíroknál elért látszólagos nyereség figyelembevételét panaszos nem igényli, ezen adók mérve ellen irányuló panasznak a bíróság nem adhatott helyet. (3218 1930. P. sz. — 1745. E. H. — 1930. nov. 18. — Pod. 1931, 4. füzet 83.) 120. 1920: XVIII. t.-c. 48. §. Társulati adóköteles egyének