Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Államszolgálati ügyek. 6—10. 0 E rendelkezés szerint a kérdéses járandóságok csak azt az árvát illetik meg, aki az 1912: LXV. t.-c. 68. §-ában meghatározott életkort még nem töltötte be. Abból a rendelkezésből pedig, hogy az említett járandóságok nem egyszerre és egy összegben, hanem csak az esedékesség napján fizetendők, okszerűleg következik, hogy azokra az árva csak akkor tarthat igényt, ha az esedékesség napján sem töltötte be az 1912: LXV. t.-c. 68. §-ában meghatározott életkort. Az életkor tekintetében tehát nem a halálozás, hanem az esedékesség napja lehet csak az irányadó, mert a járandóságokra való jog csak az esedékessé válással következik be. Nem változtat ezen az 1912: LXV. t.-c. 26. §-ának 3. bekezdésében foglalt az a rendelkezés sem, amely az ellátásra való igény beálltának idejét az elhalálozás napjában állapítja meg, mert az igény beállta még nem jelenti a követelési jog megszerzését is. A követelési jog ugyanis csak az esedékességgel áll be. Ha tehát az esedékesség az igényjogosult életében, vagy ha az igény jogosultság bizonyos életkorhoz van kötve, ennek az élet kornak betöltése előtt nem következik be, nem nyílik meg az igényjogosult követelési joga sem. Az özvegynek pl. férje halálával megnyílik ugyan az özvegyi ellátásra való igénye, de ha az özvegyi ellátás esedékessé válta előtt elhal, özvegyi nyugdíjra nem folyósítható. Ugyanez a helyzet az árvára nézve is fennáll, ha az esedékessé válás előtt tölti be azt az életkort, amelytől valamely járandóságra való joga függ. A jelen esetben a panaszos 24. életévét 1928. évi április 20-án, tehát az édesapja halála után járó nyugdíj járandóság esedékessé válása előtt töltvén be, már nem szerezhetett jogot azokra a járandóságokra, amelyek 24. életéve betöltése után váltak esedékessé. Ezért a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (4461/1928. K. sz. — 1313. E. H. — 1930. máj. 6. — Kod. 1931. 3. füzet 66.) 9. 1912: LXV. t.-c. 30. §. Nyugdíjjárulékot a harmincötödik szolgálati év eltelte után is fizetni tartozik az a tisztviselő, altiszt, vagy szolga, akinek a beszámítható javadalmazással egyenlő öszszegű nyugdíjra van igénye. (357/1928. K. sz. — 1329. E. H. — 1929. márc. 5. — Kod. 1931. 3. fűzet 96.) 10. 1912: XLV. t.-c. 115. §. A törvény szerint járónál tévedésből • magasabb összegben megállapított és kifizetett ellátási íöbblet — annak jóhiszemű felvétele esetén — vissza nem követelhető. Kb. I. A panaszos részére, lakáspénzének téves megállapítása folytán az 1926. évi augusztus hó 1-ső napjától 1931. évi április hó végéig terjedő idő alatt, lakáspénz fejében 3469 pengő 51 fillérrel magasabb összeg fizettetett ki, mint amekkora őt megillette. A m. kir. központi illetményhivatal az említett összeget a panaszos terhére térítményként előírta. A panaszos később — jóhiszeműségére való hivatkozással — a térítmény törlését kérte, aminek folytán a m. kir. belügyminiszter 2632 pengő •51 fillérnek törlését elrendelte, az egy évet meg nem haladó időre eső 873