Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

158 Büntetőjog. gondnokság alá helyezettnek" tapasztalatlanságát, könnyelműségét vagy szorultságát felhasználja olymódon, hogy ot valamely okirat aláírására bírja, melyben vagyoni kötelezettséget vállal, valamely jogáról lemond. . . A Btk.nek ebből a szakaszából kézzelfogható, hogy a törvény különös büntetőjogi oltalomban kivánta részesíteni azokat, akik vagy azért, mert koruk miatt még nem rendelkeznek kellő értelmi fejlettséggel, vagy azért, mert jogi cselekvési képességük a gondnokság alá helyezés folytán korlátozva lett, könnyen megtéveszthetök, rászedhetők mások által. A „gondnokság alatt álló" kifejezés habár a vonatkozó miniszteri indokolás (Lőw: Anyaggyüjtemény II. 762.) azt látszik mutatni, hogy a törvény szerkesztésénél csak a könnyelmű tékozlókat akarták e kifejezés alatt érteni, a helyes jogi értelmezés szerint az elmebetegekre is vonatkozik, ami annál inkább megállja helyét, mert a kifejezetten elmebetegeket még inkább védenie kell a törvénynek a csalás és hasonló jogtalan kizsákmányolások ellen. Kétségtelen tehát, hogy az u. n. elmegyengeségben szenvedő vagy a szellemi határközi állapotban levők ellenében nemcsak a Btk. 385. §-ában foglalt szükkörü tényálladék, de általában a csalás tényálladéka elkövethető, így a kir. Kúria is megállapította a Btk. 379. §-ába ütköző csalás tényálladékát egy gyengeelméjű (bárgyú) nagykorú sértettel szemben elkövetett, a jelen esethez hasonló ügyben: 1884. évi 2860. sz. (Bjt. IX. 91.). A kifejezett elmebetegekkel, vagyis azokkal szemben azonban, akiket az elmeorvosi szakértői vélemények alapján a bíróságok jogerősen beszámíthatatlan, akaratképességgel nem biró egyéneknek nyilvánítottak, a Btk. 385. §-ában foglalt különös tényálladék szintén megállapítható ugyan, mert ennek a megállapításához fondorlatos megtévesztés nem szükséges, azonban a csalás közönséges tényálladéka (Bn. 50. §.) velük szemben csakugyan nem követhető el, mert aki elmeállapotának megzavarodottsága miatt akaratnyilvánításra képtelen, azzal szemben — mint ezt a kir. ítélőtábla is helyesen emeli ki — a megtévesztés lehetősége sem forog fenn. Az ily egyénnel épúgy, mint a gyermekkel szemben elkövetett jogtalan vagyonsértő cselekmény megállapíthatja valamely más bűncselekmény (lopás, rablás, zsarolás, hűtlen kezelés, a Btk. 400. §-a stb.) tényálladékát, de a csalás, melynek egyik alkotóeleme a sértett személy öntudatos és akaratos vagyoni rendelkezése, nem állapítható meg vele szemben. A kétes elmeállapotú egyénnel szemben ezekhez képest mindig csak az illető sértett elmeállapotának különös vizsgálata és a szakértői vélemények jogászi értékelése alapján esetenként lehet és kell dönteni afelett, hogy az illető sértettre nézve a fennforgó személyes tulajdonsága és az eset összes körülményei alapján a csalás tényálladéka el volt-e követhető vagy nem. A jelen esetben azért, az adott körülmények között, helyes volt a kir. ítélőtábla döntése, amikor a vádlottakkal szemben a csalás tényálladékát nem állapította meg, mert a sértett az elmeorvosi vélemények alapján jogerős bírói határozattal akaratképességgel nembiró elmebetegnek minősíttetett, akik ezen — már a vádbeli bűncselekmény elkövetése idején fennálló — súlyos elmebaja miatt, pár hóval az eset után az illetékes kir. tör-