Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Emberölés. (Btk. 278—292. §.) 417—418. 143 semmisítette és özv. R. A.-né vádlott cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette. A kir. ítélőtábla ítéletének indokolásában — nem ugyan a minősítés kérdésével, de a büntetés kimérésével kapcsolatban — kifejezésre juttatta továbbá azt a jogi felfogását is, hogy az özv. R, A.-né vádlott cselekvősége a kettős irányú felbujtás folytán a kir. törvényszék által helyesen nem egy, hanem két cselekménynek lett volna minősítendő. A kir. ítélőtáblának ezt a felfogását nem osztja a kir. Kúria. A törvény a Btk. 285. §-ának első és második bekezdésében ugyanis nem két különböző, hanem csak egy tényálladékot szabályoz, jelesül a méhmagzatnak a teherben levő nő beleegyezésével való elhajtását vagy megölését, az első bekezdésben maga a teherben levő nő, a második bekezdésben pedig az ettől különböző harmadik személy közreműködésére tekintettel. A két bekezdés, szövegezése szerint is, — egymásra utaló egységi vonatkozásban áll és csupán az ugyanabban a cselekményben közreműködő személyekre nézve állít fel a részesség általános szabályaitól eltérő, különleges szabályt annyiban, amennyiben a teherben levő nőt és azt a személyt, aki vele együtt a magzat elhajtását vagy megölését végzi, a kölcsönös egyetértés és az együttes és közös tevékenység dacára különböző büntetéssel rendeli büntetni. Egyébként azonban a részesség általános szabályai itt is érvényesülnek és úgy a teherben levő nőnek, mint a másik közreműködőnek lehetnek akár külön, akár közös bűntársai (felbujtói, bűnsegédei), anélkül azonban, hogy utóbbi esetben a közös bűntárs tevékenysége jogilag több cselekmény egységként volna értékelhető a felbujtott és illetőleg segített tettes száma szerint; — mert hiszen a Btk. 69. és 96. §-ainak egybevetett értelme szerint itt nem a fülbuított egyének száma, hanem a véghezvitt bűncselekmény egysége, vagy többsége az irányadó. Adott esetben tehát özv. R. A.-né vádlottnak az a cselekménye, hogy nemcsak a menyét, hanem a szülésznőt is felbujtotta a méhmagzatelhajtás elkövetésére, minthogy csak egy méhmagzatelhajtásra irányult ez a felbujtás, nem halmazatként, hanem csélekményegységként értékelendő, ami azonban nem lehet másfelől akadálya annak, hogy a kettős irányú tevékenység, mint súlyosító körülmény vétessék figyelembe a büntetés kiszabásánál. így mérlegelte a kettős felbujtás jelentőségét a kir. Kúria is, továbbá súlyosítóul véve figyelembe még azt is, hogy özv. R. A.-né cselekményével egy fiatalkorút is belevitt az erkölcsi romlásba. Míg a büntetlen előéletét a javára írta a büntetés kiszabásánál. (B. II. 215/1932. sz. — 1932. márc. 16.) 418. Btk. 285. §. 1. bek. 1. tétel. — Ha a nő férjével a házasság megkötése előtt véghezvitt nemi érintkezésből fogant magzatát a házasság fenállása alatt elhajtja a Btk. 285. §-a első bekezdésének első tétele szerint büntetendő. K. Kiemeli a kir. Kúria, hogy nem osztja a kir. ítélőtáblának, az 5. sz. teljes-ülésí döntvényre támaszkodó azt a jogi felfogását, hogy az e vádlottak cselekménye annak folytán, hogy az elhalt férjes nő volt, voltaképen nem a Btk. 285. §. első bekezdésének első tétele, hanem annak második tétele alá