Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

140 Büntetőjog. az előző védekezés szerint az, hogy a vádlott a valót írta és hogy az a jogos kritika határait nem lépte túl. A panaszok azonban minden irányban alaptalanok és mint ilyenek, a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítandók voltak. Nevezetesen: alaptalannak bizonyult a védőnek a bűnösség kérdésében bejelentett panaszrásze azért, mert a valóság vagy valótlanság egyáltalán nem tényálladéki eleme a vádbeli izgatásnak, a kritika pedig, ha az osztály elleni izgatást tartalmaz, szintén a Btk. 172. §-a alá esik. Az adott esetben ugyanis az irányadó tényállásból a kir. Kúria, egyezően az alsofokú ítéletekkel, szintén azt a következtetést vonta le, hogy a vádbeli cikk és különösen annak vonatkozó szövege igen alkalmas arra, hogy a munkásosztályt a nagybirtokos és tőkésosztály ellen gyűlöletre izgassa, annál is inkább, mert a mai válságos gazdasági helyzet a szegény néposztályt fogékonyabbá teszi arra, hogy a cikkbeli állításoknak minden meggondolás nélkül hitelt adjon. A vádbeli cikk tehát alkalmas a gyűlölet felkeltésére és ezért a vádlott bűnössége a törvény megsértése nélkül állapíttatott meg. (B. I. 1865'1932. sz, — 1932. június 27. 415. Btk. 174. §. — Közönséges gyilkosnak mártír "-ként Jellemzése megállapítja a bűntett vagy büntevő feldicsérésének bűncselekményét. K. A vád tárgyául szolgáló vétséget az követi el, aki bűntettet vagy vétséget, vagy ily bűncselekmény elkövetőjét annak elkövetése miatt nyilvánosan magasztalja vagy dicséri. Az inkriminált cikkben megemlített L. O.-t a való tényállás szerint a törvényes bíróság többrendbeli gyilkosság bűntette, illetve abban való bűnrészesség miatt sújtotta halálbüntetéssel. Közönséges gyilkosnak ,,martir"-ként való jellemzése már egymagában is megállapítja a vádbeli vétség tényálladékát, mert mártírnak általánosságban azt nevezik, aki valamely közérdekű eszméért küzdött, szenvedett és meghalt, közönséges gyilkosra tehát a martir szóban rejlő szép gondolatot nem lehet kiterjeszteni, ez feldicsérése a bűntevőnek. A cikknek az a tartalma pedig, hogy az abban megnevezett „mártírok". — köztük L. 0. — emlékeiből merítenek erőt, cselekedeteikből példát és célkitűzéseiért harcolnak a cikkíró és a vele egyvéleményen levők, — apologizálása a törvény által büntetendőnek nyilvánított cselekménynek és így a törvény iránti tisztelet megsértését foglalja magában. Ezekből az okokból a kir. Kúria a bűnösség megállapítása miatt bejelentett semmisségi panaszokat elutasította. (B. I. 4454 19-31. sz. — 1931. november 17.) A hamis tanúzás és a hamis eskü. (213 226. §.) 416. Btk. 224. §, 2. p. — Nem állapítható meg büntethetőséget megszüntető ok, a polgári ügyben elkövetett olyan hamis