Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)
138 Büntetőjog. Ez a beadvány tehát figyelmen kívül volt hagyandó. A csendőrőrshöz intézett első, 1929. október 2-án kelt feljelentés cégszerű aláírással van ugyan ellátva, de amint azt a kir. ítélőtábla helyesen állapította meg, igazgatósági határozat nélkül tétetett meg. Az okt. 4-én tartott igazgatósági ülés azonban már megbízta L. L.-t a K.-féle ügyben minden szükséges intézkedéssel. A „minden szükséges intézkedés" fogalmi körébe a bűnvádi eljárás folyamatba tétele is beletartozik és így ennek a megbízásnak a terjedelmét nem érinti az, hogy az ülésen a gyanúsítottnak és jótállóinak a békés elintézésre való felhívására adott az igazgatóság elsősorban utasítást. Egyébként okt. 20-án az igazgatóság már határozottan a bűnvádi eljárás folyamatba tétele mellett foglalt állást, amennyiben ekkor nem fogadta el és helytelenítette L. L.-nak azt az intézkedését, amely szerint a vádat „egyelőre elejtette". L. L. ezek szerint az igazgatóságtól nyert megbízás alapján és az igazgatóság akaratának megfelelően járt el, amikor 1929. október 17-én a csendőrségnél újból fejelentést tett Chr. F. ellen sikkasztás miatt, majd pedig az 1929. december 30-án megtartott főtárgyaláson, mint sértett képviselője, a bizonyítás kiegészítését kérte. Mindez a magánindítvány előterjesztésére törvényileg engedett határidőn belül történt és így a bűnvádi eljáráshoz szükséges magánindítvány megvan. (B. III. 5950/1931. sz. — 1932. március 2.) 413. Btk. 113. §. — Cégjegyzésszerű meghatalmazás hiányában is joghatályos a szövetkezet sérelmére elkövetett magánindítványi bűncselekmény miatt a szövetkezet nevében egyik igazgatósági tag által szabályszerű időben előterjesztett magánindítvány, ha a szövetkezet igazgatósága a magánindítványt előterjesztő igazgató eljárását az índítványozásí határidőben helyeslően tudomásul veszi. K. A Bpn. 33. §. utolsó bekezdése értelmében a tényállás megállapítására hivatott kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból csak a vádlott szolgálati viszonyaira vonatkozó ténymegállapításokat tette magáévá és ezenfelül a magánindítvány jogosságának eldöntésével kapcsolatos tényeket állapított meg; nem bocsátkozott azonban azoknak a tényeknek a felülvizsgálatába s megállapításába, amelyek a vádbeli sikkasztás bűntettének az elkövetésére vonatkoznak, mert a vádlottat a Bp. 385. §. 1. c) pontjában meghatározott anyagi semmiségi okból felmentendőnek találta, mivel jogi álláspontja szerint a magánindítványra jogosított sértett, a s.-i községi „Hangya" szövetkezet, amelynek a vádlott szolgálatában állott, joghatályos magánindítványt nem terjesztett elő. A kir. ítélőtábla megállapítása szerint ugyanis a sértett szövetkezet által Cz. Gy. igazgatósági tag által 1928. január 20-án a csendőrségen előterjesztett indítvány azért nem joghatályos, mert azt csak ő egyedül írta alá, holott a sértett szövetkezetet az alapszabályok értelmében csak az igazgatóság képviselheti, ez pedig meghatalmazást jogszerűen másnak csak cégjegyzésszerűen, vagyis két igazgatósági tag, vagy egy igazgatósági tag és