Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

128 Büntcíöjog. A megállapított tényállásból kétségtelen az, hogy az út oldala (padkája) csúszós és síkos volt. Ez a körülmény tehát megokolttá tette azt, hogy a vádlott az általa vezetett gépkocsi gyorsaságát előbb megfelelően csökkentse és csökkentett sebességgel iparkodjék az útnak kövezett és így nagyobb gyorsaság kifejtését megengedő részére, feljutni. Amennyiben a vádlott ezt az adott körülmények által indokolt óvatossági rendszabályt betartja, úgy a gépkocsinak az út jobb oldalára hirtelenül történt átszaladása nem következett volna be. Helyes tehát a másodbíróságnak az általa megállapított tényállásból levont az a következtetése, hogy a gépkocsi megcsúszását elsősorban vádlottnak a sebesség csökkentésének elmulasztásában jelentkező gondatlansága idézte elő, éppen ezért a bűnösség megállapítása nem is sérti az anyagi törvény rendelkezéseit. (B. I. 3588/1931. sz. — 1932. január 13.) 397. Btk. 75., 310, §. — Gondatlanul jár el az állványozó munkás, aki nem teszi meg a kellő óvóintézkedéseket avégből, hogy a nagyforgalmú utcán a ledobott szálfák a járókelők testi épségét ne veszélyeztessék. K. A kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panaszt jelentett be T. Á. vádlott védője a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján a bűnösség megállapítása miatt. A semmisségi panaszt a m. kir. Kúria alaptalannak találta és ezért a Bpn. 36. §. első bekezdése értelmében elutasította, mert a kir. ítélőtábla által elfogadott és a Bpn. 33. §. utolsó bekezdése értelmében e helyütt irányadó tényállás szerint vádlott mint álványozó munkás rendelkezett a tekintetben, hogy a M. I. és J. által a kocsiról ledobott szálfákat ki és hogyan szállítsa el; így az is kötelessége volt, hogy a kellő óvintézkedéseket megtegye, nehogy a nagyforgalmú utcán a ledobott szálfák a járókelők testi épségét veszélynek tegyék ki. Vádlott tehát akkor, amikor ezeket a kellő óvintézkedéseket elmulasztotta, gondatlanul járt el. Az a körülmény pedig, hogy ő a szálfák elszállítását eszközlő munkásokat figyelmeztette, hogy a járókelőket a veszélyes helytől távoltartsák, kellő óvintézkedésnek nem tekinthető, mert ezek a munkások éppen azzal voltak megbízva, hogy a szálfákat a kocsitól a járdáig szállítsák; és azon idő alatt, míg ők a kocsitól távol voltak, a szálfák veszélytelen ledobására senki sem ügyelt. Minthogy pedig a vádlott e gondatlansága volt okozója annak, hogy a kocsiról ledobott egyik szálfa sértett lábára gurult és rajta 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott, az alsófokú bíróságok vádlott bűnösségét törvénysértés nélkül állapították meg. (B. III. 5363/1931. sz. — 1931. évi december 16-án.) 398. Btk. 75., 310. §. — Aki vadászaton a kukoricatábla felé lőtt még pedig nem egy magasra felrepülő, hanem alacsonyan