Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

124 Büntetőjog. lását sürgősség okából melyik kir. törvényszék vizsgálóbirája rendelte el, az elkobzás és megsemmisítés, tehát az ügy érdemére vonatkozó döntés kimondására mindig az a kir. törvényszék illetékes, amelynek kivételes hatáskörébe tartoznék az ügy akkor, ha a bűnvádi eljárás valaki ellen megindítható volna. Ezen indokokból a kir. Kúria alaposnak találta a perorvoslatot s ennek folytán a törvénysértés megállapítása mellett a Bp. 442. §. utolsó bekezdése értelmében rendelkezett. (B. I. 4192/931. — 1931. X. 9.) A részesség (69.—74. §.). 391. Btk. 69. §., Btk. 96. §., Btk. 285. §. 1. és 2. p. — Egység vagy többség szempontjából a Btk. 285. §-ban meghatározott tényálladéknál felbujtás tekintetében nem a felbujtott egyének száma, hanem a véghezvitt bűncselekmény egysége vagy többsége az irányadó. (B. II. 215/1932. — Budapest, 1932. márc. 16.) A határozatot 1. a jelen kötet 418. sz. alatt. 392. Btk. 74. §. — A nyereségvágy olyan személyi tulajdonság, amely csak arra hat ki, akinek tevékenységét a nyereségvágy, mint indítóok befolyásolta. K. B. II. 215/1932. Budapest, 1932. március 16. A határozatot 1. a jelen kötet 418. sz. alatt. Á szándék és gondatlanság. (75. §.) 393. Btk. 75. §., 278., 279., 281., §§. — Elhatárolás a szándék fokozatai között. — A remény és a megújuló csalódás folytán előállott állandó izgalom nem a megfontolásra képes lélek állapota. — A cselekmény gondolatával való előzetes foglalkozás önként kizárja az erős felindulásban cselekvést. K. A kir. ítélőtábla ítélete ellen semmiségi panaszt jelentett be közvádló kir. főügyész és a közvédő a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján, mert a vádbeli cselekmény nem gyilkosságnak, illetőleg mert az nem erős felindulásban elkövetettnek minősíttetett. Ezek a panaszok azonban minden irányban alaptalanok. A megállapított tények szerint ugyanis vádlottban a vádbeli csalzk mény elkövetése előtt felmerült a gondolat, hogy ő a feleségét, ha az nem megy hozzá vissza, — megöli. Vádlott e gondolattal hosszabb ideig foglalkozott és ha a felesége viselkedése reményt nyújtott a visszatérésre, vagy ha az nemileg közösült vele, akkor e gondolatot elvetette, ha pedig visszautasításban volt része, akkkor a gondolattal újra foglalkozott. A vádbeli cselekmény elkövetése idejében pedig a m. kir. Kúria megállapítása szerint is vádlott ölési szándéka elhatározássá érlelődött.