Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Gyámsági- és gondnoksági ügyek. 358. Illetményügyek. 359—361. 89 géznek, amelyek valójában az elsőfokú iparhatóságnak a feladatai, általánosságban nem adja meg nekik a hatósági jelleget. A szoros megkülönböztetés iparhatóság és ipartestület között: végigvonul egész ipartörvényünkön, (1884: XVII. t.-c), amely iparhatóságnak — a 166. §-ból kitetszően — az ott említett állami, törvényhatósági és községi hatósági szerveket nevezi, mint amelyek az iparügyi közigazgatásnak állandó, rendszerínti és közvetlen tényezői, ezek között pedig az ipartestület vagy annak elöljárósága felsorolva nincs. Az ipartestület elöljárói tehát, mint a közhatalom gyakorlatának nem közvetlen, hanem csupán közvetett részesei, — hasonlóan a bizonyos rendészeti hatáskörrel más vonatkozásban szintén felruházott felesketett erdő- és mezőőrökhöz, — az iparügyi közigazgatásnak szorosan körvoralázott területén — átruházott és az iparhatóságnak szorosan alárendelt hatáskörben bizonyos közigazgatási funkciókat gyakorolnak ugyan, de ez a körülmény az ipartestületi elöljáróknak épenúgy — mint a magánosok szolgálatában álló mező- és erdőőröknek — általánosságban magánalkalmazotti jellegét nem érinti. Ami az ipartestületi elöljárókra nézve áll, az teljes mértékben áll a testület által alkalmazott titkárokra és jegyzőkre, akik még csak nem is elöljárók, hanem az elöljáróságnak csupán segédszervei. Az utóbbiakat tehát közszolgálati alkalmazottaknak époly kevéssé lehet tekinteni, mint az ipartestület elöljáróit. Közszolgálati alkalmazottak — a Hatáköri Bíróság á'landó gyakorlata szerint — különben is csupán azok, akiket az állam, a törvényhatóság vagy a község hatósági teendők és általában közigazgatási funkciók állandó ellátására vagy közvagyon állandó kezelésére eskü vagy fogadalomtétel kötelezettségével kinevez, megválaszt, vagy különös megbízatással alkalmaz, vagy akiket — mint pl, az állami, a községi és a hitfelekezeíi népiskolai tanítókat — külön törvényes jogszabály kifejezetten közszolgálati alkalmazottakká nyilvánít. Az ipartestületi titkárok, mint nem az államnak, nem a törvényhatóságnak és nem a községnek szolgálatában álló alkalmazottak és akiket külön jogszabály sem nyilvánít közszolgálati alkalmazottakká, csupán magánalkalmazottak, akik az ipartestülettel, mint munkaadóval szemben szolgálati alkalmazás és illetmények szempontjából magánjogi jogviszonyban állanak. (1931. nov. 16. — 1931. Hb. 25.) 360. 1907: XXVII. t.-c. 1. §. Hitfelekezeti népiskolai kántortanító köztisztviselő. Illetményei iránti igényének elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik (Hb. 1931. okt. 12. — 1931. Hb. 9.) 361. 911 1928. P. M. sz. r. 7. §. A városi, községi és körzeti forgalmi adóhivataloknál — habár nem rendszeresített állásban — alkalmazottak, mint a pénzügyi közigazgatásnak, vagyis a közhatalom jogán fellépő államnak (városnak, községnek) közegei, közszolgálati alkalmazottak. A forgalmi adóhivataloknál alkalmazottak szolgálati jogviszonya tehát általában közjogi, közelebbről közigazgatási jogi természetű ugyan, azonban minden esetben attól feltételezetten, hogy állásukat közigazgatási