Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Gyámsági és gondnoksági ügyek. 356—357. S7 t.-c. 208. §-ának a zárgondnok bírói kirendelésére vonatkozó általános szabályával szemben, amennyiben az 1877: XX. t.-c. 25. §-ának 2. és 3. bekezdése értelmében ilyenkor, ha a gyámhatóság a gondnok kirendelésének jogával élni kíván, a gondnokot ez a hatóság jogosult kirendelni. (1932. ápr. 18. — 1932. Hb. 15.) 357. 1877: XX. t.-c. 28. és 68. §§. Elmegyengeség miatt nem jogerősen gondnokság alá helyezett teljeskorú személy zárlat alá vett vagyonának kezelésére kirendelt zárgondnok díjkövetelésének elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Hb. Az 1877: XX. t.-c. 28. §-ának aj, b) és cj pontja esetében, ha a gondnokság alá helyezési eljárás már folyamatba tétetett s a késedelem veszéllyel jár, vagy ha a gondnokság alá helyezést az elsőbíróság már elrendelte és ítélete ellen fellebbezést adtak be, úgy a felsőbíróság az előbbi esetben az 1885: VI. t.-c. 5. §-a értelmében a veszélyre tekintettel, az utóbbi esetben az 1885: VI. t.-c. 6. §-a értelmében, a veszélyre való tekintet nélkül, zárlatot jogosult elrendelni. Mindkét esetben a zárgondnok kinevezése s a zárlat foganatosítása végett a gyámhatóság keresendő meg. (1885: Ví. t.-c. 7. §.). Az 1877: XX. t.-c. 66. §-a értelmében a gondnokság és minthogy a törvény e résziben nem különböztet, a zárgondnokság is csak gyámhatósági intézkedés alapján vehető át. Addig az időig, amíg a nevezett gondnok (zárgondnok) a gyámhatóság intézkedései alapján működését megkezdhetné, az elhalaszthatatlan gondnoki teendőket a községi közgyám hivatalból teljesíti (1877: XX. t.-c. 68. §.). Az 1877: XX. t.-c. 69. §-a azonban ilyenkor is — fontosabb esetekben — felruházza a gyámhatóságot azzal a joggal, hogy a községi közgyám mellőzésével ideiglenes gondnokot rendeljen ki. A jelen esetben a rendes bíróság az alperes vagyonára azon az alapon rendelte el a zárlatot, mert őt az elsőbíróság már gondnokság alá helyezte, s mert az alperes az elsőbírói ítélet ellen fellebbezéssel élt. A zárgondnok kirendelése végett megkeresett árvaszék a zárlat foganatosításával az alperes lakóhelyének községi elöljáróságát bízta meg azzal, hogy zárgondnokot hozzon javaslatba. Az árvaszék a községi elöljáróságot arra is felhatalmazta, hogy a gondnokság alá helyezett alperes zár alá vett vagyonát a javaslatba hozott zárgondnoknak azonnal, vagyis még mielőtt a kinevezendő végleges zárgondnok működését megkezdhetné, adja át. Ennek folytán a községi elöljáróság által a zárgondnoki tisztre javaslatba hozott és e minőségben az árvaszék által 8 hónapon át zavartalanul működni hagyott felperest úgy kellett tekinteni, mint akinek ideiglenes zárgondnoki alkalmaztatását a gyámhatóság hallgatólag osan tudomásul vette, ami a kirendeléssel azonos jogi hatással jár. Minthogy pedig a gyámhatóság által kirendelt gondnoknak és így tehát a zárgondnoknak is a díjai (jutalma) megállapítására az 1877: XX. t.-c. 79. §-a alapján a gyámhatóság hivatott, és ezen a hatáskörön az a körülmény.