Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Húsvizsgálat. 84—85. Vadászati ügyek. 86—89. 37 továbbá az árverési feltételek megállapítását a községi elöljáróságra bízta. A községi elöljáróság által kitűzött árverésen a legmagasabb ajánlatot [évi 27 P haszonbért) a panaszos tette. A községi képviselőtestület az árverés eredményét tárgyalta és panaszos ajánlatát elfogadva, a vele megkötött szerződést jóváhagyta. A 10 évre kötött szerződést Z. vármegye törvényhatósági bizottsága felülvizsgálta, attól a jóváhagyást megtagadta és a községet új bérbeadásra utasította. A panasz e határozat ellen irányul és ebben a panaszos a községi képviselőtestületi határozat jóváhagyását kéri. A panasznak nincs kellő alapja. Ugyanis az 1883: XX. t.-c. 3. §. s ezzel idézett 1871: XVIII. t.-c. 110. §-a helyett életbelépett 1886: XXII. t.-c. 120. §-a, valamint a kifejtett törvényes gyakorlat szerint, amennyiben a vadászati jog hasznosítása nyilvános árverés útján eszközöltetik, az árverési feltételeket, a kikiáltási árt és az árverés határnapját a község képviselőtestülete köteles megállapítani és ezen, részben a törvény, részben pedig a kifejlett törvényes gyakorlat által reáruházott feladatát a községi elöljáróságra át nem ruházhatja. A megállapított tényállás szerint a jelen esetben az árverési feltételeket, a kikiáltási árt és az árverés határnapját a községi elöljáróság állapította meg. Ezt a szabálytalan eljárást az a körülmény törvényessé nem teszi, hogy a község képviselőtestülete a megtartott árverés eredményéhez képest a megkötött szerződést jóváhagyta. Ezek alapján a panasznak helyet adni nem lehetett. (7889/1929. K. sz. — 1929. dec. 10. — M. K. XLVIII. 29—30.) 88. 1883: XX. t.-c. 3. §. Vadászati haszonbérnek közigazgatási célokra fordítása. Kb. D. község képviselőtestülete a községi vadászati jog haszonbérének felosztását határozta el. Cs. vármegye törvényhatósági kisgyűlése fellebbezés folytán a községi képviselőtestület határozatát megváltoztatta és kimondotta, hogy a községi vadászati jog bérjövedelme közigazgatási célokra fordítandó. A panasz ezen határozat ellen irányul és abban a panaszosok a községi képviselőtestület határozatainak érvényreemelését kérik. A panasznak nincs kellő alapja. A panaszosok ugyanis nem teszik vitássá a megtámadott határozat azon megállapítását, hogy a községben 1800—2000 birtokos van, kiknek területe 50 négyszögöl és 1 hold között váltakozik. Minthogy pedig a bíróság állandó gyakorlata szerint az 1883: XX. t.-cikk 3 §-a ama rendelkezésének, hogy ha a vadászati jog bérbeadásából befolyó évi tiszta bérjövedelem felosztásának aránya a tulajdonosok között birtok arányában nem lenne megállapítható, az egész jövedelem a községet illeti, mely azt közigazgatási célokra fordítani köteles, nem tulajdonítható az az értelem, hogy a jövedelemnek az említett arányban való felosztása feltétlenül lehetetlen legyen, hanem elegendő az is, ha a fennforgó körülmények között az arány megállapítása célszerűségi szempontból nehézségbe ütközik; tekintve továbbá azt, hogy a megállapított tényállás szerint a birtokosok nagy tömegére oly csekély összeg jutna, hogy a felosztás aránytalanul sok munkával és költséggel járna: ezért a panasznak helyet adni nem lehetett. (1018/1931. K. sz. — 1931. márc. 10. — M. K. XLIX. 20.) 89. 1883: XX. t.-c. 3. §. A községi vadászterületek haszonbérének felosztása a földtulajdonosok között.