Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

(i Közigazgatási jog. 12. 1921: XXXV. t.-c. 2. §. Az 1921: XXXV. t.-c. alapján átmeneti viszonyba helyezett katonai havidíjasra nézve az átmeneti viszony kezdő időpontja: azt a hónapot követő hó elseje, amely hónapban őt felsőbbsége oly helyzetbe hozza, hogy a betöltött állásával járó kötelességeket és jogokat átadhatja. (2709/1928. K. sz. — 1289. E. H. — Kod. 1931., 1. füzet, 17.) 13. 1921: XXXII. t.-c. 47. §. A katonai havidíjasok és hivatásos altisztek stb. ellátásáról szóló 1921: XXXII. t.-c. 47. §-ának az a rendelkezése, hogy az elvált nőnek csak abban az esetben van igénye özvegyi nyugdíjra, ha a férj kizárólagos vétkessége a bontó perben hozott ítéletből kitűnik, — az ú. n. proletárdiktatúra alatt történt elválás s utóbb a házasságnak az 5166/1919. M. E. sz. rendelet alapján hozott s a vétkesség kimondását mel lőző ítélettel történt felbontása oly értelemben veendő, hogy liyenkor a férj kizárólagos vétkességét az eljárás adataiból is meg lehet állapítani. Kb. A m. kir. honvédelmi miniszter a panaszost özvegyi nyugdíjra támasztott igényével azon az alapon utasította el, hogy abból a bírói ítéletből, amely a panaszosnak néhai Sz. E.-vel kötött házasságát felbontotta, nem tűnik ki, hogy a házasság kizárólag a férj hibájából bontatott fel és a férj tartásdíj fizetésére kötelezve nem volt; az elvált nőnek özvegyi nyugdíjra való jogosultsága tekintetében az 1921. évi XXXIII. t.-c. 47. §-ában megállapított feltételek tehát hiányoznak. Az iratokból kitűnik, hogy a házasság felbontását — férje hibájából — a panaszos kérte. A pert azonban már az úgynevezett proletárdiktatúra idején a s.-i törvényszéknél a sürgős természetű ügyek elintézésére alakult tanács intézte el, s a házasságot azon az alapon, hogy annak felbontásához a panaszos férje is hozzájárult, tehát lényegileg a házasfelek kölcsönös beleegyezése alapján az úgynevezett forradalmi kormányzótanács XCIX. számú rendeletére hivatkozással felbontotta. Ez a felbontás azonban, a 4038/1919. M. E. számú rendelet szerint, érvénytelen volt. A panaszos ezért a jogfolytonosság helyreállta után az 5166/1919. M. E. számú rendelet alapján a házasság felbontását a s.-i törvényszék előtt újból kérte, s ez a törvényszék a házasságot az utóbb idézatt rendelet 1. és 3. §-ai alapján kölcsönös hűtlen elhagyás miatt ítéletileg felbontotta, a vétkesség kimondását pedig a rendelet 3. §-ának negyedik bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően mellőzte. Ebből az ítéletből tehát nem tűnik ki az, hogy a házasság kizárólag a férj hibájából bontatott fel, de ez az ily ítéletek egyikéből sem tűnhetik ki, mert a vétkesség kimondását a rendelet ismertetett rendelkezése folytán mellőzni kell. Az 1921. évi XXXII. t.-c. 47. §-ának az a rendelkezése, amely az elvált nő özvegyi nyugdíjra való jogosultságának feltételéül azt kívánja meg, hogy a férj kizárólagos vétkessége a bontó perben hozott ítéletből tűnjék ki, nyilvánvalóan a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. t.-c. 85. §-ában foglalt azon a rendelkezésen alapszik, amely szerint azt a házasfelet, akinek