Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

168 Bűnvádi perrendtartás. utalásra törvényes alapnak tekintették azt a körülményt, hogy vádlott bűncselekményeket üzletszerűen követett el és mert ezenfelül fennforogni látták a II. Bn. 36. §. első bekezdésében felsorolt többi feltételeket, nevezetesen, hogy a vádlott a vagyon ellen különböző időben és egymástól függetlenül legalább három bűntettet követett el, és pedig az utolsó és az azt közvetlenül megelőző bűntettet öt éven belül; valamint a II. Bn. 37. §. első bekezdésében felsorolt feltételeket nevezetesen, hogy vádlott az ítélet hozatalakor a huszonegyedik életévét betöltötte és pedig három bűntettet tizennyolcadik életévének betöltése után követett el. A most jelzett feltételek fenforgása rendszerint alapot nyújt ugyan annak megállapítására, hogy a vádlott megrögzött bűntettes és így vele szemben a II. Bn. 36. §-át alkalmazni kell. Mégis itt nem hagyható figyelmen kívül a II. Bn. 37. §. második bekezdésében foglalt parancsoló rendelkezés, mely szerint: „annak megállapításánál, hogy megrögzött bűntettes-e a terhelt, figyelembe kell venni egyéniségét, életmódját, életviszonyait, a bűncselekményeik elkövetésének körülményeit". Már pedig a jelen esetben az eddig büntetlen előéletű, csak 22. életévében levő — árván felnőtt vádlott életviszonyait és egyéniségét, valamint a bűncselekmények elkövetésének körülményeit vizsgálva, — a m. kir. Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott ez idő szerint még nem tekinthető „megrögzött bűnös"-nek. Ez a vádlott ugyanis, a megállapított tényállás és meg nem cáfolt védekezése szerint munkához nem jutván, nyomorba került; ez és a rossz társaság vitte őt a bűnre és hogy inkább alkalmi eltévelyedésről lehet itt most szó. A m. kir. Kúria megítélése szerint tehát ez a vádlott a II. Bn. 36. §. és a II. Bn. 37. §. első bekezdésében felsorolt feltételek fennforgása dacára sem utalható törvény szerint most szigorított dologházba. (B. II. 7176/1930. - 1931. VI. 16.) «• 1896 : XXXIII. törvénycikk a bűnvádi perrendtartásról. (Bp.) 432. Bp. 29. §. A bírák és a sértett közti baráti viszony és egyik bírónak állítólagos elfogultsága nem ok a bíróküldésre. K« Minthogy folyamodónak a bírák közti baráti viszonyra utalása nem ok a bíróküldésre, mert a folyamodónak tisztán egyéni nézeten alapuló, ténybeli adatokkal nem támogatott véleménye nem elegendő annak a feltételezésére, hogy az illetékes bíróságtól részrehajlatlan eljárás és határozathozatal nem volna várható, már pedig a bírói függetlenségnek egyik alapvető biztosítéka az, hogy minden ügyben az arra — a törvény szerint — illetékes bíróság járjon el és hogy az ügy a törvényben szorosan meghatározott mellőzhetlen szükség esetén kívül az illetékes bíróság döntése alól ne vonassék el, s minthogy a bíróküldésre a törvény értelmében nem ok a bíróság egyik tagjának a bíróküldést kérő fél által csupán állított állítólagos elfogultsága sem: a kérelmet a Bp. 29. §.-a értelmében a m. kir. Kúria elutasította. (B. I, 2797/1931. — 1931. VI. 16.)