Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)
Tisztességtelen verseny. 165 csupán a háború előtti magyar nemzetiségi politikát bírálja s e bírálat keretében helyteleníti az akkori kormányoknak egyes intézkedéseit, amelyek — vádlott nézete szerint — helytelenek és célravezetők nem voltak, ellenben sertették a nemzetiségak érzékenységét, — akkor a kir. Kúria is arra az álláspontra jut, amelyet az alsóbíróságok ítélete tartalmaz, hogy t. i. a vád tárgyává tett kifejezés éle nem a magyar nemzeti címer, felírat és zászló, mint a magyar állam hivatalos jelvényei ellen, hanem ezen jelvények alkalmazásában megnyilvánult nemzetiségi politika ellen irányul s csupán ennek bírálata. E kifejezés használata kétségtelenül nem szerencsés és — miként a vádemelés ténye is mutatja — félreértésekre adhat okot, mégis vádlott egyéniségének s a cikk egész tartalmának figyelembevétele mellett nem állapítható meg az, hogy a vádlott ezt a kifejezést abban a tudatban használta, hogy az a magyar államra és magyar nemzetre meggyalázó. Enélkül pedig a bűnösség meg nem állapítható. (B. I. 7642/1930. — 1931. IV. 22.) 1923 : V. törvénycikk a tisztességtelen versenyről. 425. 1923: V- t.-c. 16. §. Szédelgő feldícsérés új áruknak tűzből kimentett árúk címén, alkalmi vétellel kecsegtetés mellett való árusítása. K. Az irányadó tényállásból és különösen abból a szintén valónak vett tényből, hogy a vádlott a tüzesetet követően szóval és nyomtatványokon több ízben és nyilvánosan hirdetgette, mikép a tűzből megmentett árúit sommásan ki fogja árúsítani, mely hirdetésekből mindenki olcsó árakra következtethetett; továbbá abból a tényből, hogy vádlott ezt a többszörösen kilátásba helyezett kiárusítást elhalasztgatta, miáltal a vevőközönség várakozását nyilván célzatosan felfokozta és felizgatta; azután abból a tényből, hogy a vádlott, midőn a venni szándékozók türelmét a fentiek szerint már úgyszólván kimerítette volt, Budapestre utazott és onnan a tűzből kimentett árúk menynyiségét sokszorosan meghaladó új árukat, sőt oly árút is hozott haza, amelyek árusításához engedélye sem volt; és végül abból a tényből, hogy vádlott most már az új áruk birtokában, az előző hirdetéseknek mintegy folytatásaképen a vádbeli hirdetést tette közzé és illetve függesztette ki üzletének kirakatában, mely hirdetményből a különben is már felizgatott vevőközönség csakis arra következtethetett, hogy a vádlott olcsó áron csakis a tűzből kimentett áruit kívánja kiárusítani, amit igen nagy anyagi sikerrel, de most már az új árukat illetően is, tényleg meg is tett, a kir. Kúria az alsóbíróságokkal egyezően és azok helyes indokolását is magáévá tévén, szintén azt a következtetést vonta le, hogy a vádlott abból a célból, hogy összes áruinak kelendőségét fokozza és hogy másoktól a vevőket elvonja, i szóbanforgó magatartásában és hirdetésében foglalt valótlansággal a vevőközönséget rosszhiszeműen megtévesztette, mely cselekvősége a vádbeli bűncselekmény összes alkatelemét kimerítvén, az alsófokú bíróságok a vádlott bűnösségét a törvény megsértése nélkül állapították meg. (B. I. 8074/1930. — 1931. V. 5.)
