Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Sikkasztás, zártörés és hűtlen kezelés. (Btk. 455., 384. §§.) 137 XXVIII. fejezet. A sikkasztás, zártörés és hűtlen kezelés. (Btk. 455 364. §§.) 384. Btk. 355. §. A tulajdonjog fenntartásával eladott ingó elzálogosítása nem sikkasztás, ha nem veszélyeztette a tulajdonosnak a vételár megfizetése vagy a dolog visszaadása iránt való igényét. K. Sértett a tulajdonjog fenntartásával nyilvánvalóan azt célozta, hog> a porszívógépek vételára biztosítva legyen, nevezetesen amennyiben vádlottak a részletfizetéseket nem teljesítenék és a vételárat ki nem fizetnék, a porszívógépek iránti tulajdonjog fennmaradjon. Sértettnek e joga vádlottak cselekménye által sérelmet nem szenvedett. Igaz ugyan, hogy vádlottak a tulajdonjog fenntartása mellett vásárolt gépet elzálogosítani jogosítva nem voltak és amennyiben ez az elzálogosítás sértett tulajdonjogának gyakorlását bármi tekintetben akadályozta, a sikkasztás megállapítható, azonban jelen esetben magából az elzálogosítás fényéből arra következtetni, hogy vádlottak szándéka a sértett tulajdonjogának megsértésére irányult, követk2ztetni azért nem lehet, mert vádlottak a porszívógépet kiváltották és a velük szemben fellépő sértett rendelkezésére bocsátották. A vádlottak cselekménye tehát jogsértő szándék hiányában az adott esetben sem sikkasztást, sem más bűncselekményt nem állapít meg. (B. IV. 2022/1930. — 1931. I. 29.) 385. Btk. 355. §. A bizományi árú vételára a bizományosra idegen ingó dolog. K. Az alsóbbfokú bíróságok, — a megállapított tényállásból, — jelesen a valónak elfogadott abból a tényből, hogy a vádlott a sértettel a vádbeli eset alkalmából kifejezetten bizományi üzletet kötöttek; hogy sértett minden egyes alkalommal az eladás végett küldött árút „bizományi" árúként jelezte; — hogy vádlott az árút mint bizományi árút átvette; — hogy nem való, mikép akár a sértett, akár annak neje valamikor is csak formaságnak mondották volna azt, hogy a vádlottnak átadott árúk bizományos árúnak voltak jelezve, helyesen vonták le az ítéletükben kifejtett okoknál fogva azt a jogi következtetést, hogy vádlott a vádban említett árukat bizományba kapta sértettől és így a neki bizományba megküldött árúkért befolyt reá nézve idegen ingó dolgot képező vételárat jogtalanul használta fel a vádlott saját céljaira; — tehát azt jogtalanul tulajdonította el. így a vádlott cselekménye a Btk. 355. §-ába ütköző sikkasztás bűntettének a tényálladékát kimeríti, — bűnösségének a megállapítása tehát törvényes. (B. II. 8597/1930. — 1931. V. 12.) 386. Btk. 355., 356. §§. Tulajdonjog fenntartása mellett vett dolog elsikkasztásánál, az értékhatár szempontjából a vételárnak még ki nem fizetett részét kell számításba venni. K. Hivatalból észlelte a m. kir. Kúria, hogy a másodfokon eljárt bíróság a vádlott sérelmére tévedett akkor, amikor a cselekmény minősítésénél, az elsikkasztott ingóságnak 200 pengőt meghaladó értékét vette alapul.