Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)
108 Tévedés. píthatta meg a kir. Kúria, hogy a támadás mértéke a védekezésnek ezt a módját szükségessé tette. Foglalkozni kellett azonban a kir. Kúriának azzal a kérdéssel is, hogy a kir. ítélőtábla által valónak elfogadott tényállás nem nyujt-e alapot annak megállapítására, hogy a vádlott a jogos védelem határait megzavarodásból, félelemből, vagy ijedtségből lépte túl. Ennek a kérdésnek az eldöntésénél a Üir. Kúria nem hagyhatta figyelmen kívül azt, hogy a vádbeli cselekmény egy falusi korcsmai mulatság során zajlott le. Közismert dolog, hogy ilyen falusi korcsmai mulatságokat az ott megjelent parasztlegények verekedése, kölcsönös tettlegessége szokta megzavarni. Minden résztvevő legény el van arra készülve, hogy egy másik ellenséges érzületű legény részéről őt esetleg támadás éri, amely ellen védekeznie kell. Közvetlenül a vádbeli összetűzést megelőzően, ugyanabban a korcsmahelyiségben, a vádlott már szemtanúja volt egy verekedésnek, amelynek a során a sértettet meg is szúrták. Ha most ezenkívül tekintetbe vesz szük, hogy a sértett puszta kézzel támadta meg a vádlottat és olyan helyen, ahol közvetlen közelükben többen állottak, közöttük magának a vádlottnak testvére is, akiknek közbelépésére a vádlott biztosan számíthatott: nincs semmi ok arra a feltevésre, hogy a vádlott lelkületén megzavarodottság, az ijedtség vagy a félelem lett volna úrrá és az önvédelem szükséges határát ezen lelkiállapot következtében hágta volna túl. Ezek szerint a kir. Kúria a vádlott javára a Btk. 79. §-ában meghatározott beszámíthatóságot kizáró okot nem tartotta megállapíthatónak és a kir. ítélőtábla ítéletének megsemmisítése mellett a vádlottat bűnösnek mondotta ki. A büntetés kiszabásánál a kir. Kúria a vádlott büntetlen előéletét enyhítő körülményként mérlegelte. Viszont súlyosító körülményként a vádlott terhére kellett írni azt a napokig tartó testi és lelki gyötrődést, amit sértettnek, a vádlott által okozott kegyetlen testi sértés folytán, a halál beálltáig el kellett szenvednie. (B. IV. 2216/1930. — 1931. III. 5.) 335. Btk. 82. §. Fb. 13, §. Nem büntethető a Fb. 13. §-ába ütköző tiltott közlés címén, aki nem tudja, hogy a vádlott még nem töltötte be a 18. évét. K. Minthogy az ügyet a kir. járásbíróság és nem a fiatalkorúak bírája targyalta s az eljárás a rendes járásbírósági tárgyalás szabályai szerint folyt lc és nincs adat arra, hogy a leány külsejéből tudhatta volna a vádlott, hogv tényleg még fiatalkorú, vagyis nem töltötte be 18. életévét, — a kir. Kúria mindezekre tekintettel megnyugvással nem vonhatta le azt a következtetést, hogy a vádlottnak tudnia kellett, hogy itt egy fiatalkorú bűnügye tárgyaltatik, ellenben a fenti adatokból arra vont következtetést, hogy a vádlott arról a cikk megírásakor nem bírt tudomással, illetve e felől tévedésben volt. Ennek folytán a vádlott tiltott közlés miatt — nem ugyan az 1913: VII. t.-c. 13. §., hanem az 1897: XXXIV. t.-c. 20. §-a alapján — csak abban az esetben volna büntethető, ha a tárgyalásnak a nyilvánosság kizárásával tar tott részét közölte volna. (B. I. 168/1931. — 1931. III. 23.) 336. Btk. 90. §. Jármű szabálytalan vezetése által okozott emberölés vétségénél súlyosító körülmény, hogy a vádlott magas képzettségű köztisztviselő.
