Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

84 Hatásköri ügyek. ményeket rendeli, mint amelyek az államsegélyes népiskolai tanítóknak járnak, másfelől kimondotta a magánelemi népiskolai tanítók illetményeinek közigazgatási úton biztosítását. Az az állami jogkedvezmény, amely a tanítói illetményeknek közigazgatási úton való biztosításában áll, a dolog természete szerint nemcsak a nem vitás illetmények közigazgatási behajtására vonatkozik, hanem kiterjed egyúttal a jogalap és összegszerűség szempontjából vitás illetményekhez való igényjogosultságnak, nemkülönben az ily illetmények összegének közigazgatási útú megállapítására is. Az említett jogkedvezménynek a célja ugyanis az, hogy a tanító, még ha magánelemi iskolánál van is alkalmazva, gyorsan és olcsón juthasson hozzá törvényszerű illetményeihez. Már pedig ennek a célnak elérését veszélyeztetné, ha a jogalap vagy összegszerűség szempontjából vitássá vált tanítói illetményekre irányuló igényeknek az érvényesítése a rendszerint körülményes és hosszadalmas eljárást feltételező polgári peres út igénybevételétől tétetnék függővé. A gy—i kir. törvényszéknek a rendes bírói hatáskör megalapozásáúl a Hatáköri Bíróság 1925. Hb. 16. számú határozatára történt hivatkozása a jelen esetben nem helytálló, mert említett határozatával a Hatásköri Bíróság olyan hatásköri összeütközési esetet bírált el, amelyben a kereset magánelemi népiskolai tanítónak az 1922. évi január hó 1. napját megelőző időből hátralékos illetményeinek érvényesítésére irányult, amidőn az említett jogkedvezmény még nem volt hatályban, míg ezúttal az 1922. évi január hó 1. napját (vagyis a 700/eln .1922. V. K. M. számú rendeletben kitett időpontot) követő időre vonatkozó szolgálati illetmény forog szóban. A panaszosnak az az elődása, hogy a 700/eln. 1922. V. K. M. számú rendelet 7. §-a a magánosok által fenntartott elemi iskolák tanítóinak csak ama járandóságai behajtását terelte volna közigazgatási útra, amelyek az állami tanítókat megillető illetményeknél nem magasabbak, a jelen esetre nem talál, mert az eldöntendő kérdés lényege ezúttal épen az, hogy E. K.-nét a 700/eln. 1922. V. K. M. sz. rendelet értelmében a X. fizetési osztály 2. fokozatának avagy csupán a XI. fizetési osztály 3. fokozatának megfelelő illetmény illetí-e meg. Minthogy tehát a kifejtettek szerint van olyan törvényes jogszabály, amely a kereseti igény érvényesítését közigazgatási útra utalja, ennélfogva a jelen ügyben a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1931. jún. 27. — 1931. Hb. 26.) A Hatásköri Bíróság 1925. Hb. 16. sz. határozatát 1.: Gr. 1926. 286. sz. alatt. 293. 1896: XXVI. t.-c. 19., 53. §§.; 1913: XVL t.-c. 30. §. A felekezeti népoktatási nyilvános tanintézeteknél alkalmazott tanszemélyzet készpénzilletményeinek megállapítása tárgyában végső fokon a vallás- és közoktatásügyi miniszter határoz, akinek határozata ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak nincs helye. Hb. Ebben az ügyben, amelynek tárgya izraelita hitfelekezeti polgári leányiskolához megválasztott rendes tanár készpénzilletményének a 9.000/1927. M. E. sz. rendelet alapján újabb megállapítása, a m. kir. vallás-