Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

56 Pénzügyi jog, Kb. A városi ingatlan vagyonátruházási illetékekről készített szabályrendeletnek az 1920. évi XXXIV. t.-c. 117. §. 1. bekezdése értelmében az illetéket csak ugyanazon alapelvek szerint lehet szabályozni, amely alapelveket az állami ingatlanvagyonátruházási illetékre nézve az idézett törvénycikk megállapított. Mivel az 1920. évi XXXIV. t.-c. 15. §-a úgy intézkedik, hogy a kincstárnak az ingatlan vagyonátruházási illetékhez való joga az ingatlanok ingyenes átruházásánál a jogügylet megkötése napján, ha pedig a jogügylet érvényessége hatósági jóváhagyástól vagy hozzájárulástól függ, a jóváhagyás vagy hozzájárulás napján nyílik meg, az elől idézett törvényes rendelkezés értelmében a városi ingatlanvagyonátruházási illetékeknél is ennek az alapelvnek kell érvényesülni. Ezekkel a rendelkezésekkel nincs ellentétben a panasszal megtámadott határozat indokául tévesen felhívott 1920: XXXIV. t.-c. 117. §. 4. bekezdésének az az intézkedése, hogy ahol az illeték szedéséhez való jog a vagyonátruházásnak telekkönyvi bejegyzésétől van függővé téve, az illeték kiszabásához való jog a bejegyzés napján keletkezik, mert a városnak az illetékhez való joga nem azonos az illeték kiszabásához való jogával. Az illetékhez való jog, az illeték szedéséhez való jognak a vagyonátruházás telekkönyvi bejegyzéstől történt függővé tétele esetén is — ingyenes vagyonátruházásoknál —, a jogügylet megkötése napján nyílik meg, csupán az illeték érvényesítéséhez, vagyis a kiszabásához való jog keletkezik a bejegyzés napján. Ezekre való tekintettel a szabályrendelet hatálybalépése előtt létrejött ajándékozási szerződés alapján történt ingatlanátruházás után B. község a szabályrendelet 19. §-ában foglaltak ellenére sem jogosult ingatlan vagyonátruházási illetéket követelni, mert közjogi elv, hogy közszolgáltatásokat megállapító jogszabályok csak kivételesen és törvényhozás rendelkezésével ruházhatók fel visszaható erővel s nem lévén olyan törvényhozási intézkedés, mely a kormányt a városi illetékszedési jognak visszamenő hatállyal való engedélyezésére feljogosította, azt a törvényellenes szabályrendeleti intézkedést a kormányhatósági jóváhagyás sem tette érvényessé. (9596/1929. P. sz. — 1930. jún. 13. — Pkjt. XII. 24.) V. ö.: Gr. 1929. 172. sz. lényegében egyező határozattal. Okirati illeték. 187. 1873: IX. t.-c. 7. §. A meghatalmazás illetékéért az ügyvéd egyetemleges fizetési kötelezettséggel tartozik. (4898/1928. P. sz. — 1700. E. H. — Pod. 1930., 3. füzet, 74.) 188. 1898: II. t.-c. 8. §. A gazdasági munkaszerződések csak akkor bélyeg- és illetékmentesek, ha a szerződést az illetékes községi elöljáróságnál kötötték meg. (12.237/1929. P. sz. — 1699. E. H. — Pod. 1930., 3. füzet, 73.) 189. 1918: XI. t.-c. 71. §. Budapest székesfőváros elektromos művei által az államnak megrendelésre szállított villamos áram fejében kifizetett összeg után szerződési illetéket követelni nem lehet. (119. számú jogegységi megállapodás. — Pod. 1930., 4. füzet, 84.)