Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Átértékelés. 646—647. 393 A házassági jogról szóló törvény 92. §-ában foglalt anyagjogi rendelkezésnél fogva egyidejűleg kimondotta azonban a kir. Kúria azt is, hogy az alperesek a felperes tartásdíjáért csak az öröklött vagyon jövedelme és nem az állaga erejéig tartoznak felelősséggel. (1930. máre. 19. — . III. 4570,1929.) 647. 1928:XII. t.-e. 19. §. — Kártérítési tőke megfizetése után járadék megítélése. — Ha azok a körülmények, amelyek alapján a bíróság az előbbi perben a szolgáltatás mennyiségét megállapította, — lényegesen mgváltoztak, — figyelemmel az 1874:XYHI. t.-c. 5. §-ára — járadék megítélésének akkor is helye van, ha a kötelezett az előbbi perben hozott ítéletnek eleget tett. Ily esetben azonban a járadék Összegének megállapításánál az 1928. évi XII. t.-c. Í9. §-a értelmében a megítélt és az árvaszékhez befizetett egyszeri tőkeszolgáltatás méltányosan számításba veendő. K. Az irányadó tényállás szerint kiskorú B. József Árpádot 1916. évi október 8-án az alperes egyik villamos kocsija elgázolta, aminek következtében a ballábát térden alul amputálni kellett. A felperes által 1917. április 14-én indított perben a harmadbíróság 1920. június 22-én hozott ítéletével a kiskorú részére 8000 K kártérítést ítélt meg. Alperes ezt az összeget 1920. szeptember 15-én Budapest székesfőváros árvaszékéhez befizette, s az kiskorú javára ezidőszerint is ott kezeltetik. Tényként van továbbá megállapítva, hogy a kiskorú részben a beleset következtében, részben a vele született imbecilitása miatt az ipari vagy egyéb szakszerű foglalkozáshoz szükséges előképzettség megszerzésére nem képes és hogy a balesettel kapcsolatos munkaképesség csökkenése, amely az előző perben keletkezett ítéletek meghozatala idején 30 százalékos volt, ezidőszerint 50 százalékosnak vehető. Ezek alapján s figyelemmel az 1874:XVIII. t.-c. 5. §-ábau foglalt rendelkezésre, anyagi jogszabálysértés nélkül mondta ki a fellebbezési bíróság, hogy miután azok a körülmények, amelyek alapján a bíróság az előbbi perben a szolgáltatás mennyiségét megállapította, — lényegesen megváltoztak és habár alperes az előbbi perben hozott ítélet rendelkezéseinek eleget tett, — a járadék megítélésének helye van, azonban a járadék összegéjiek megállapításánál az 1928. évi XII. t.-c. 19. §-a értelmében megítélt és az árvaszékhez befizetett egyszeri tőkeszolgáltatás méltányosan számításba veendő. Alperesnek tehát a járadék megítélése miatt emelt panasza alaptalan. Alaptalan alperesnek az amiatt emelt panasza is, hogy a kiskorú munkaképességének csökkenése 50 százalékban a balesetből eredőnek állapíttatott meg, holott az a törvényszéki orvos véle-