Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

142 Büntetőjog kozó rendelkezés megsemmisítése következtében semmisíti meg, a megsemmisítés okául nem a II. Bn. 28. §-a, hanem a Bp. 385. §. 1/b. pontjára kell hivatkozni. K. A közvédő J. J. vádlott javára bejelentett panaszának a Bp. 385. §. 1. a., azaz helyesen 1. c) pontjára vonatkozó része alapos. A kir. ítélőtábla ugyanis J. J. vádlottat, mint a Btk. 69. §. 2. pontja szerint bűnsegédet amiatt mondta ki bűnösnek, mert amikor a testvére, J. L. T. L-t hat késszúrással megölte, ezt megelőzőleg T. L-t úgy arcul ütötte, hogy az elesett s amikor felkelt, még kétszer hasbarugta; majd — közvetlen közelben állva — T. L megölését tétlenül végig nézve, ezzel fivérére bátorítólag batott; végül a menekülő T. L után még egy követ is hajított és így a testvére bűncselekményének véghezvitelét szándékosan előmozdította és könnyítette. Ámde a bűnsegédi bűnrészességnél a szándéknak, mellyel valaki a bűntett vagy vétség elkövetését előmozdítja vagy könynyíti, arra kell irányulni, hogy a tettes a cselekményt végrehajthassa; így a bűnsegédnek tudnia kell, minő bűncselekményt szándékozik a tettes végrehajtani és akarnia is kell, hogy ez a cselekmény véghezvitessék. Az anyagi jognak ebből a szabályából kiindulva pedig J. J. vádlott nem vált a fivére által elkövetett bűncselekménynek bűnsegédi minőségben részesévé. Arra ugyanis, hogy J. J. előzetesen tudott volna arról, mit szándékozik végrehajtani J. L. a megállapított tényekből biztos következtetést vonni nem lehet. J. J. vádlottnak az a cselekménye tehát, hogy a fivére cselekményét megelőzőleg T. L-t úgy arcul ütötte, hogy az elesett és amikor felkelt, még kétszer hasbarugta, e tudat hiányában, — a kir. törvényszék által helyesen felhozott okokból nyilvánvalóan nem irányulhatott arra, hogy a fivére a terhére vád alapjául szolgáló tettet végrehajtsa. Aminthogy nyilvánvalóan nem irányulhatott erre az a cselekmény sem, hogy a menekülő T. I. után még egy követ is hajított, mert hiszen ez akkor történt, amikor a fivére a cselekményt már végrehajtotta, befejezte. Az pedig, hogy J. J. vádlott, közvetlen közelben állva, T. I. megölését tétlenül nézte végig, az adott esetben szintén nem állapít meg bűnsegédi bűnrészességet, mert J. J. vádlottnak ebbeli puszta mulasztása nem sért valamiféle jogi kötelességet és az, az e helyütt irányadó tényekből megállapíthatólag a fivére szándékára és annak végrehajtására s egyáltalában annak cselekményére nem volt semmi tekintetben sem befolyással. J. J. vádlottnak az a cselekménye, hogy T. L-t arculütötte és kétszer hasbarugta, majd pedig, hogy a menekülő T. I. után követ hajított, mely B. M.-t találta, megállapítaná ugyan bűncse-