Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

64 Pénzügyi jog vitató panasznak helyet kellett adni, mert az 192Ó. évi XVI. t.-e. 9. §-a szerint az árú fuvarozásáért felszámított összeg nem adóalap akkor és annyiban, amennyiben csak a kész kiadások számíttattak fel, már pedig arra nincs adat, hogy panaszos nem a kész kiadásokat számította volna fel, sőt panaszosnál egy korább tartott vizsgálat során 1924. június 23-án felvett jegyzőkönyvben megállapíttatott, hogy az e címen felszámított összeg a kész kiadásokat nem haladta meg. A megtámadott adó alapjául szolgáló vizsgálat rendjén különbség tétetett a fuvarozási és postai portóköltség között amíg az előbbi címen felszámított költség adómentesssége elismertetett, az utóbbi nem tekintetett fuvarköltségnek. Ez a különbségtétel téves, mert a törvény fuvarozási költséget említ, anélkül, hogy ezt a fuvarozási költséget a vasúti fuvarozási költségre korlátozná, ily korlátozás hiányában pedig a postai szállítás költségét ugyancsak adómentesen kezelendő fuvarozási költségnek kell tekinteni. (13711/1928. P. sz. E. H. — 1929. Pod. 4. füzet, 6.) 109. 90.000 1920. sz. pümin. rend. 147. §. A fényűzési adó hat hónapon túl is visszatéríthető, ha az adóvisszatérítésre igényt adó körülmény hat hónap eltelte után következik he. (1579. P. sz. E. H. — Pkjt. XI. 69.) " 110. 29 000 1929. sz. pümin. rend. 3. §. A feleség tulajdonát képező zongorának a magánforgalomban a tulajdonos által történt eladása után járó fényűzési forgalmi adóért a férjet nem lehet felelőssé tenni csak azért, mert ő zongorakereskedő. (10585/1928. — P. sz. — 1928. dec. 13. — Pkjt. XI. 47.) 111. A termés idejére való tekintet nélkül fényűzési tárgy a külföldről behozott gyümölcs és főzelék, ha a behozatal oly időben történik, mikor a belföldön szabadban termesztett hasonló árú még piacra nem került. Kb. A fényűzési forgalmi adó a törvény indokolása szerint az egyéni költekezés, az egyéni szolgáltatási képességben rejlő anyagi erőt kívánja adóval sújtani, de tekintve az adó alá eső tárgyak összeállítását, az is megállapítható, hogy nem csupán a könnyelmű és felesleges költekezés, vagyis az igazi értelemben vett fényűzés kerül az 1920. évi XVI. t.-c. alapján adó alá. Nem az árúnak nélkülözhetetlensége, hanem az annak megszerzésére irányuló költség különösebb nagysága és a megszerzőnek ebben kifejezésre jutó nagyobb szolgáltatási képessége nyújt alapot az erősebb adómegterhelés elviselésére. (2150/1930. P. sz. — 1677. P. sz. E. H. — 1930. Pod. 2. füzet, 41.)