Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

22 Közigazgatási jog. Nevezetesen az említett község kifogásolja a szóbanforgó rendelet harmadik bekezdésének 2. pontját, melynek értelmében alkalmi vágásoknak tekintendők azok az esetek, amikor a gazda vagy más állattartó késre érett és veszteség nélkül tovább nem tartható állatját azért vágja le, mert az élő állapotban helyben megfeleiően értékesíteni nem tudja, máshová pedig ragadós betegség folytán elrendelt forgalmi korlátozás miatt nem szállíthatja el és ezzel kapcsolatban annak lehetővé tételét kéri, hogy a gazdák vagy más állattartók levágásra alkalmas és veszteség nélkül tovább nem tartható, helyben élő állapotban megfelelően nem értékesíthető állataikat abban az esetben is levághassák és húsukat kimérhessék, ha ragadós betegség miatt forgalmi korlátozás megállapítva nincsen, azaz, ha a szóbanforgó állatok másutt élő állapotban értékesíthetők volnának. Továbbá a község azt is panasz tárgyává teszi, hogy a rendelet harmadik bekezdésének 3. és 4; pontjait az iparhatóság úgy értelmezi, hogy a gazda a saját cselédsége vagy az aratómunkásai részére természetben kiadandó szalonnajárandóság fedezésére, vagy a saját háztartásában szükséges zsír előállítása végett levágott sertésnek csupán a húsát mérheti ki és nem egyúttal a zsírját és szalonnáját is és ezzel kapcsolatban az a kívánság, hogy a zsír és a szalonna is eladható legyen. A beadvány szerint ugyanis a gazdaközönség háziszükségleteinek kielégítésére többnyire két sertést hizlal, azonban az egyik sertés fedezi a háztartás szükségletét és így a másik sertést teljes egészében kimérni kívánják. Az első kívánság nem teljesíthető, mert a rendeletnek oly irányú módosítása, hogy a gazda vagy más állattartó a késre érett és élő állapotban helyben megfelelően nem értékesíthető állat húsát abban az esetben is kimérhesse, ha az állatot egyébként — mivel ragadós betegség miatt forgalmi korlátozás nincsen — más helységben élő állapotban értékesíteni lehet, a szabályozás céljával ellenkeznék, mert lehetővé tenné, hogy az állattartók hús kimérésével iparszerűleg foglalkozzanak, anélkül, hogy az ipar gyakorlásával kapcsolatos ipari közigazgatási és adózási kötelezettségeknek eleget tennének, aminek következtében az említett kötelezettségeket teljesítő húsiparosok az egyenlőtlen verseny folytán érzékeny veszteséget szenvednének. A második kívánságot illetően az a helyzet, hogyha a gazda saját cselédsége vagy aratómunkásai részére a természetben kiadaíjdó szalonna járandóság fedezésére vagy sertést, vagy, ha a gazda vagy más fogyasztó a saját háztartásában szükséges zsír előállítása végett vág sertést, a levágott sertésnek csupán húsát hozhatja forgalomba, a levágott sertésből " nyert szalonnát és zsírt ellenben nem bocsáthatja árúba, mert amennyiben ezt is el akarná árusítani, akkor nyilvánvaló volna, hogy a sertést nem a szalonnajárandó-