Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Beszámítást kizáró okok (Btk. 76., 79. §.), 361—364 167 öntudatlan állapotban, amint azt a kir. ítélőtábla tévesen megállapította. Meg van ugyanis állapítva, hogy a bünccselekmény elkövetése előtt a vádlott búcsúlevelet írt, azt a bibliába tette, gyermekeitől búcsúzott, azokat megcsókolta, a sértettet pedig figyelmeztette, ne próbálja a lámpát eloltani, — mert ő őt a sötétben is meg tudja fojtani. Végül azokból a megállapított tényekből, ahogyan a vádlott a szomszédok megjelenésekor és ezt követően viselkedett, nemcsak arra vonható biztos következtetés, hogy a vádlott^ a helyzetet felismerni képes volt, tehát vádlottnál az eszmélés nem szűnt meg; de kétséget kizárva bizonyítja ez a viselkedése azt is, hogy ő cselekménye következményeivel is tisztában volt. (K. II. 3955/1928. — 1929. V. 15.) 363. Jogos védelem. Btk. 79. §. Kölcsönös és egyidejű támadás esetén, ahol mindegyik fél támadó, és mindegyik támadása jogtalan, egyik fél sincsen jogos védelemben még akkor sem, ha a kölcsönös verekedés közben, mint az gyakran előfordul, olyan helyzet áll elő, hogy az egyik fél a másikkal szemben döntő fölénybe kerül. A jogos védelem helyzetének hiánya pedig kizárja azt is, hogy a jogos védelem menthető túlhágása meg legyen állapítható. (K. I. 7701/1928. — 1928. XII. 19.) Hasonló jogi fefogásra valló határozatok: Grill: XXI. 345 és 346. sz. — Figyelmet érdemel az a megkülönböztetés, hogy kölcsönös dulakodás nem zárja ki a jogos védelmet, de kölcsönös és egyidejű támadás esetében nincs jogos védelem. — A Grill: XVI. 322. sz határozatban kifejezett felfogást (kölcsönös dulakodásban résztvevők jogos védelemre nem hivatkozhatnak) a K. újabb gyakorlatában a fentemlített értelemben módosítva juttatja kifejezésre. 364. Btk. 79. §. Nincs kizárva a jogos védelem az anyját az apa ellen védő fiú javára. K. A jogtalan és közvetlen támadás veszélye a lefegyverzés után is még mindig fennforogván, a Btkv. 79. §-a szerint a fiatalkorú vádlottnak joga volt arra, hogy a tehetetlen édesanyját és a testvérét fenyegető ezt a veszélyt elhárítsa, amikor tehát a vádlott ebben az irányban ténykedett, akkor ő valóban a jogos védelem terén mozgott. A fiatalkorú vádlott tette azonban annyiban, hogy az ütés