Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)
144 Hatásköri ügyek. táskörét. Így tehát, minthogy az emiitett különbözetre vonatkozóan a legfelsőbb közigazgatási hatóság határozatát érdemben elutasítónak kell tekinteni, mind a közigazgatási hatóság, mind a rendes bíróság ugyanabban az ügyben foglalt — az előbbi az ügy érdemében, az utóbbi csupán a hatáskör kérdésében — jogerősen állást. A felmerült hatásköri összeütközést a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni a következő okokból: Az a kérdés, hogy a gyámhatóságilag kirendelt gondnok részére a gondnokoltjai érdekében kifejtett és a saját hivatásához tartozó szolgálatok végzése fejében a szokásos gondnoki jutalmon felül jár-e s ha igen, milyen mérvű külön díjazás, jogi természetű kérdés, amely ennélfogva elvileg bírói elbírálásra alkalmas volna. A kérdést a gyámügyről szóló 1877 : XX. t.-c. 78. §-a anyagi jogi vonatkozásban szabályozza ugyan és ez a szabályozás az ügyvédgondnoknak az ügyvédi hivatása körében teljesített gondnoki szolgálataira is kétségtelenül kiterjed, de a kérdés hatásköri hovátartozását a törvény kifejezetten nem dönti el. Hasonló az eset a gyám és gondnok készkiadásai (költségei) tekintetében is, amelyek megtérítését az 1877 : XX. t.-c. 77. §-a szintén kötelezően előírja ugyan, anélkül azonban, hogy a megtérítési igény elbírálását kifejezetten a gyámhatóság hatáskörének tartaná fenn. A hatáskör szempontjából nem lehet döntőnek tekinteni a gyámtörvény 140. §-ában foglalt rendelkezést, amely szerint a gyámok és gondnokok a sérelmesnek vélt gyámhatósági határozatok ellen a felsőbbfokú gyámhatósághoz fellebbezhetnek. Ennek a törvényi rendelkezésnek ugyanis önmagában nem a közigazgatási hatáskört megállapító, hanem azt csupán feltételező jelentősége van. Mégis a gyámhatósági kirendelés folytán gondnoki ügykörben végzett munkával felmerült mind ügyvédi munkadíj, mind költség megállapításának gyámhatósági hatáskörbe tartozása következik egyrészt abból, hogy az idézett törvénynek a gyámi és gondnoki tisztről és az ezzel egybekötött felelősségről szóló IV. fejezete a 79. és 80. §-okban a gyámot és gondonkot működése idejére a gyámoltnak és gondnokoltnak a jövedelméből rendszerint megillető jutalom, illetőleg végjutalom megállapítását a gyámhatóság hatáskörébe utalja. Visszás volna ugyanis, ha a jutalom, amely a gondnoknak a gondnokolt érdekében kifejtett szolgálatai ellenértéke, más rendű hatóság elbírálása alá esnék, mint akár az ügyvédgondnoknak az ügyvédi hivatása körében végzett, de szintén gondnoki szolgálatokért járó ügyvédi díj, akár a készkiadások megtérítése, amelyeket a gyámi (gondnoki) számadásokkal való összefüggésüknél és az alapul szolgáló jogviszony azonosságánál fogva is egységesen kell elbírálni. Másrészt a közigazgatási hatóság (gyámhatóság) hatásköre következik abból az elsőbíróság