Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

144 Hatásköri ügyek. táskörét. Így tehát, minthogy az emiitett különbözetre vonatko­zóan a legfelsőbb közigazgatási hatóság határozatát érdemben el­utasítónak kell tekinteni, mind a közigazgatási hatóság, mind a rendes bíróság ugyanabban az ügyben foglalt — az előbbi az ügy érdemében, az utóbbi csupán a hatáskör kérdésében — jogerősen állást. A felmerült hatásköri összeütközést a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni a következő okokból: Az a kérdés, hogy a gyámhatóságilag kirendelt gondnok ré­szére a gondnokoltjai érdekében kifejtett és a saját hivatásához tartozó szolgálatok végzése fejében a szokásos gondnoki jutalmon felül jár-e s ha igen, milyen mérvű külön díjazás, jogi természetű kérdés, amely ennélfogva elvileg bírói elbírálásra alkalmas volna. A kérdést a gyámügyről szóló 1877 : XX. t.-c. 78. §-a anyagi jogi vonatkozásban szabályozza ugyan és ez a szabályozás az ügy­védgondnoknak az ügyvédi hivatása körében teljesített gondnoki szolgálataira is kétségtelenül kiterjed, de a kérdés hatásköri hová­tartozását a törvény kifejezetten nem dönti el. Hasonló az eset a gyám és gondnok készkiadásai (költségei) tekintetében is, ame­lyek megtérítését az 1877 : XX. t.-c. 77. §-a szintén kötelezően elő­írja ugyan, anélkül azonban, hogy a megtérítési igény elbírálását kifejezetten a gyámhatóság hatáskörének tartaná fenn. A hatás­kör szempontjából nem lehet döntőnek tekinteni a gyámtörvény 140. §-ában foglalt rendelkezést, amely szerint a gyámok és gond­nokok a sérelmesnek vélt gyámhatósági határozatok ellen a fel­sőbbfokú gyámhatósághoz fellebbezhetnek. Ennek a törvényi ren­delkezésnek ugyanis önmagában nem a közigazgatási hatáskört megállapító, hanem azt csupán feltételező jelentősége van. Mégis a gyámhatósági kirendelés folytán gondnoki ügykörben vég­zett munkával felmerült mind ügyvédi munkadíj, mind költség megállapításának gyámhatósági hatáskörbe tartozása következik egyrészt abból, hogy az idézett törvénynek a gyámi és gondnoki tisztről és az ezzel egybekötött felelősségről szóló IV. fejezete a 79. és 80. §-okban a gyámot és gondonkot működése idejére a gyá­moltnak és gondnokoltnak a jövedelméből rendszerint megillető jutalom, illetőleg végjutalom megállapítását a gyámhatóság ha­táskörébe utalja. Visszás volna ugyanis, ha a jutalom, amely a gondnoknak a gondnokolt érdekében kifejtett szolgálatai ellenér­téke, más rendű hatóság elbírálása alá esnék, mint akár az ügy­védgondnoknak az ügyvédi hivatása körében végzett, de szintén gondnoki szolgálatokért járó ügyvédi díj, akár a készkiadások megtérítése, amelyeket a gyámi (gondnoki) számadásokkal való összefüggésüknél és az alapul szolgáló jogviszony azonosságánál fogva is egységesen kell elbírálni. Másrészt a közigazgatási ható­ság (gyámhatóság) hatásköre következik abból az elsőbíróság

Next

/
Oldalképek
Tartalom