Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)
Közigazgatási hatáskör. Alkalm. illetményügyei, 328—329. 141 ges szolgálati jogviszonyának megszüntetése kérdésében nem járhat el ugyan, de hatásköre a nyugalombahelyezés előfeltételeinek a. nyugdíjigény jogossága vagy összegszerűsége szempontjából elbírálására kiterjed. Ez a hatáskör fennáll a létszámapasztás címén elbocsátott állami tisztviselő illetménykövetelésére is. Kb. A m. kir. Közigazgatási Bíróság és a m. kir. külügyminiszter között a jelen ügyben felmerült hatásköri összeütközést a Közigazgatási Bíróság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni a következő okokból. Nem fér kétség ahhoz, hogy az állami tisztviselőknek — ideértve a m. kir. külügyminisztériumnál alkalmazott tisztviselőket is — az 1923 : XXXV. törvénycikk által elrendelt létszámcsökkentés végrehajtásképen létszámapasztási állományba helyezése és a közszolgálat kötelékéből való elbocsátása, amely kérdések a Közigazgatási Bíróság előtti eljárásnak önállóan tárgyai nem lehetnek, szoros összefüggésben áll illetményeik megszüntetésével, valamint kétségtelen az is, hogy az 1923:XXXV. t.-c. olyan rendelkezést nem tartalmaz, amely az ismételten említett törvény 1. §-a alapján elbocsátott tisztviselő illetményeinek megszüntetése esetére a Közigazgatási Bíróság előtti eljárást megengedné. Ámde ilyen rendelkezés hiánya egyáltalán nem tekinthető döntő jelentőségűnek. Az 1896. évi XXVI. t.-c. 83. §-ának 1. pontjában foglalt általános rendelkezés ugyanis az 1893 :IV. t-e., valamint az annak helyébe lépett ujabb törvények és törvényerejű rendeletek szerint járó illetményeknek bármely címen való igénylésére kiterjed. Az 1923 XXXV. t.-c. pedig az említett általános rendelkezéssel szemben nem tartalmaz oly értelmű kifejezett rendelkezést, amely az állami szolgálat kötelékéből a fent megjelölt okból elbocsátott tisztviselő illetményeit megszüntető miniszteri döntés esetére a Közigazgatási Bíróság előtti eljárást kizárná vagy korlátozná. Nem zárja ki a Közigazgatási Bíróság hatáskörét a jelen esetben az 1912:LXV t.-c. 120. §-a harmadik bekezdésének g) pontja sem. Ez a törvényhely ugyanis, amint azt a Hatásköri Bíróság immár számos határozatában megállapította, a nyugalomba helyezés törvényes eőfeltételeinek vizsgálatát csupán annak az adminisztratív természetű kérdésnek eldöntése szempontjából vette ki a Közigazgatási Bíróság hatásköréből, hogy az alkalmazott a tényleges szolgálatának kötelékében megtartassék-e, avagy az alól felmentessék. Ha ellenben, mint a jelen esetben is, a tényleges közszolgálati jogviszonyt a közigazgatási hatóság már megszüntette és ebben a helyzetben merült fel a magasabb összegű ellátásra (helyesebben a tényleges illetményekkel felérő ellátásra) irányuló igény jogosságának, illetőleg összegszerűségének kérdése, akkor a nyugalombahelyezés előfeltételeinek vizsgálata már nem az emlí-