Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

84 Pénzügyi jog. módjára kell behajtani" s annak 14. %-a, még azt is rendeli, hogy a késedelemesen fizetett egyházi adók után a közadók kezeléséről szóló törvény értelmében kell késedelmi kamatot fizetni és szedni. S a kifejtett joggyakorlatot nem szüntette meg az 1895. évi XLIII. t.-c. 9. §. 3. pontjának rendelkezése, sem az ugyanazon törvény 6. §-ának rendelkezésénél fogva, amely szerint a latin és a felsorolt többi egyházra és hívőkre vonatkozó törvények és jog­szabályok változatlanul fenntartatnak. Ezeknek megfelelőleg az egyházközségeknek ehhez a jog­segélyhez való jogát az 1927. évi 600. sz. K. K. H. Ö. 9. §-ához fűzött utasítás 1. bekezdése egyenesen megállapítja. Az egyházközségi adónak közadók módjára való behajtása tehát eredményesen panasz tárgyává nem tehető. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy az egyházközségi adó a többi adóval együttes kezelésbe volt-e vehető, a bíróság ezt a kér­dést is az eddigi hatósági határozatokkal egybehangzóan dön­tötte el. Panaszos panaszát e részben arra alapította, hogy az első és másodfokú határozat is azon a téves állásponton van, hogy az egyházi adókra ^ K. K. H. Ö. 9. §. 1. és 2. bekezdésének rendel­kezései vonatkoznak, holott szerinte erre törvényes alap nincsen, s ezekre a szolgáltatásokra nevezetesen a tőle most követelt szol­gáltatásra is a szakasz 3. bekezdésében foglalt rendelkezések vo­natkoznak. Panaszosnak ez az érvelése nem helytálló. Az idézett 1925. évi rendelet 9. §. 1. bekezdése ugyan kifejezetten az egyházi hatósá­gokat és az egyházközségi adót nem említi, nyilvánvaló azonban az előbb kifejtett okokból és abból, hogy az egyházi adó közszol­gáltatás, hogy az egyházközségi adó a rendelet ezen, s nem a 3-ik bekezdésének rendelkezése alá tartozik. Az egyházi adó közszolgáltatási jellegét megadja az a körül­mény, hogy a hitközségi adót az egyházközség területén lakó vagy ott vagyonnal rendelkező minden nagykorú, önálló keresetforrással vagy vagyonnal bíró róm. katholikus tartozik kivétel nélkül fizetni, amint ez az általános szabály a z—i hitközség alapszabá­lyainak 60. §-ában is kifejezésre jut. Mint ilyen pedig a 9. §. 1. be­kezdésének rendelkezése alá tartozik, amint azt most már az 1927. évi 600. sz. K. K. H. Ö. 9. §. 1. bekezdéséhez fűzött utasítás kifeje­zetten is oda sorolja. Ebből következik, hogy az együttes kezelés kérdésében az illetékes pénzügyigazgatóság jogosított dönteni, s csak ha kétsége van, kell a pénzügyminiszter döntését kikérnie. S bár ez az eset fenn nem forgott, J. János és társai közöttük panaszos beadványára a m. kir. pénzügyminiszter is hasonló állás­pontot foglalt el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom