Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Közadók kezelése, 162—163. 83 közfunkcionáriusoknak fegyelmi úton való megfenyítését kérte azon az alapon, hogy a követelt egyházközségi adó a törvényességet és jogosságot nélkülözi, annak közadók módjára való behajtására és a többi közadóval együttes kezelésbe vételre törvényes alap nincsen. A városi adóhivatal a panaszt illetékes elbírálás végett a m. kir. adóhivatalhoz tette át, amely azt az 1925. évi 600 sz. K. K. H. ö. 98. §-a alapján elutasította azzal az indokolással, hogy a kir. pénzügyigazgatóság a róm. kath. egyházközség által a hívők terhére kirótt hitközségi adónak a többi közszolgáltatással való együttes kezelését elrendelte, a hitközségi adó kivetése jogerős és panaszos a végrehajtás tárgyául szolgált közszolgáltatásokkal tartozásban van. A végrehajtás megsemmisítésére tehát alap nincsen. A közegek ellen támasztott kártérítési kérdése a kir. bíróságok, a kért fegyelmi eljárás megindítása pedig a város polgármesterének hatáskörébe tartozik. Panaszos a határozat ellen a megye közigazgatási bizottságához fellebbezéssel élt, amelyben nemcsak a végrehajtási cselekmény megsemmisítését, hanem most már az egyházközségi adó fizetésének kötelezettsége alól való felmentését is kérte. A fellebbezésben kifejtett álláspontja szerint a kir. adóhivatalnak téves a K. K. H. Ö. 9. §. 2. bekezdésére alapított indoka, mert a jelen esetben csak a 9. §. 3. bekezdése nyerhetne alkalmazást, ennek előfeltételei pedig" fenn nem forognak. Vitatta fellebbezésében is az egyházközségi adó jogtalanságát és kérte annak a 600/1925. sz. K. K. H. Ö. 102. §. 3. bekezdése alapján való megállapítását; ellenkező esetben a hitközségi követelésnek legalább 10,000.000 koronára való mérséklését. Z. megye közigazgatási bizottságának adóügyi albizottsága a fellebbezésnek nem adott helyet, mert az idézett rendeletnek a jelen esetre is alkalmazandó 9. §. 2. bekezdése alapján az arra illetékes pénzügyigazgatóság az egyházközségi adónak együttes kezelésbe vételét elrendelte, a városi adóhivatal tehát nem sértett jogszabályt, amikor végrehajtást vezetett a már együttes kezelésben levő hitközségi adó miatt, mert egyébként a K. K. H. Ö. 102. §-a alapján átvizsgálva az adó jogérvényességét, azt a m. kir. vallásés közoktatásügyi miniszter 8342/1926. I. ü. o. sz. rendeletével jogerősen megállapítottnak tekintette. A határozat ellen panaszos a K. K. H. Ö. 104. §. 4. b) pontja alapján a bíróságnál panasszal élt és az abban kifejtett okok alapján nyilvános tárgyalás alapján annak megállapítását kérte, hogy: 1. alapos az a panasza, amely szerint a z—i róm. kath. hitközség által pénzbeli szolgáltatásra nem kötelezhető; 2. alapos az a panasza, amely szerint a hitközség által tőle Döntvénytár 1929. 6