Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Ali alános forgalmi adó, 149—151. bevételek után befizetett adóra vonatkozik, jogos és ezzel szemben a panaszosnak az 1921 : XXXIX. t.-c. 55. §-ának 2. bekezdésére alapított ama védekezése, hogy ő a tartozatlan fizetés fedezését követő 6 hónapon belül kérte az adó visszatérítést, — figyelembe nem vehető, mert a kérdéses bevételek már akkor sem voltak adókötelesek, amikor az adó befizetése történt, tehát az a körülmény, amire a panaszos a visszatérítés iránti kérelmét alapította, már a befizetéskor is fennforgott és így a hat hónapi határidőt a befizetéstől kell számítani; azt pedig, hogy a kérvényt ettől számított hat hónapon belül nyújtotta volna be, a panaszos maga sem állítja. Más elbírálás alá esik azonban a panaszos kérésének ama része, melyben az adóvisszatérítés jogcíme ugyanazon bevételnek ismételt megadóztatásán alapszik. Az 1921 : XXXIX. t.-c. nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy ilyen esetekben az adó törlését, illetve visszatérítését mily határidő alatt kell kérni. Ezért itt a K. K. H. Ö. 19. §-ának 2. bekezdésében foglalt általános érvényű jogszabály nyer alkalmazást, mely szerint többszörös adóztatás esetén az adó törlése, következésképpen az ismételten befizetett adó visszatérítése az elévülési időn, vagyis a 92. §-ban meghatározott 5 éven belül bármikor kérhető. Ilyen ismételt adóztatásnak tekintette a bíróság nemcsak azokat az eseteket, amidőn az általános forgalmiadó ismételten rovatott le, hanem azokat is, amikor egy és ugyanazon bevételtől úgy az általátnos, mint a fényűzési forgalmiadó és az áruszállításokra megszabot III. fok szerinti illeték is lerovatott. Az ily bevételek ugyanis az 1921 : XXXIX. t.-c. 37. §-ának 30. és 14. pontjai értelmében nem esnek általános forgalmiadó alá és pedig a vonatkozó törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint nem azért, mintha a törvény általános forgalmiadó mentességet kívánt volna ezeknek a bevételeknek biztosítani, hanem azért, hogy a kettős megadóztatás elkerültessék, amennyiben nemcsak a fényűzési forgalmiadó, hanem az áruszállítás után járó okirati illeték is lényegében szintén, forgalmiadó. A bizonyításnak innen elrendelt kiegészítése során a pénzügyi hatóság a panaszos közbenjöttével megállapította, hogy az 1925. és 1926. években 16.078 pengőt tett ki az az általános forgalmi adóösszeg, amelyet a panaszos ugyanazon bevételei után a fentebbiek szerint ismételten fizetett be. Ezért, tekintettel arra, hogy a befizetés időpontjától a kérvény benyujásáig, még 5 év el nem telt, ennek az összegnek a visszatérítését, illetve a panaszos folyó tartozásába való beszámítását el kellett rendelni. (8174 1928. P. sz. - 1928. VI. 21. - Pkjt. X. 17) ad I.: Egyező: Kb. 10.218/1925. P. sz. — Gr. XXI. 160. ad II.: Egyező: Kb. 10.218/1925. P. sz. — Gr. XX. 158.