Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

6-2 Pénzügyi jog. jesítésének ellenértéke miből áll. (Kb. 1928. máj. 3. — 5863/1928. — P. sz. — Pkjt. X. 88.) 116. 1921:XXXIX. t.-c. 29. §. A külföldi lakos is alanya az általános forgalmiadónak, ha jövedelemszerzés céljából huzamos ideig belföldön tartózkodik. Ezt a fizetési kötelezettséget nem szünteti meg az a körülmény, hogy külföldi állampolgár, Magyarországon állandó lakhellyel nem bír és hogy sem neki, sem az általa képviselt külföldi cégeknek a belföldön üzlettelepe, raktára, irodája nincsen és külföldi cégek belföldi képviselőjének sem tekinthető, nem pedig azért, mert az adókötelezettségre semmi befolyással sincsen az a körülmény, hogy a keresetűző magyar állampolgár-e vagy sem és hogy saját személyében állandóan itt lakik, vagy nem, amennyiben az őstermelés kivételével a belföldön bevétel elérésére irányuló bármely önálló kereseti tevékenységet folytató természetes személy az általános forgalmi adónak az alanya, mindazon kereseti tevékenység pedig, melyet a belföldön lakók, vagy jövedelemszerzés céljából itt tartózkodó külföldiek a belföldön folytatnak, általános forgalmiadó alá eső tevékenységnek tekintendő. (Kb. 1927. nov. 17. — 25.407/1926. — P. sz.) Hasonló határozat: Kb. 3655/1925. P. sz. — Gr. XIX. 112. 117. 1921:XXXIX. t.-c. 29. §. A ^vállalati alkalmazottak részére fenntartott konyhákból eredő bevétel általános forgalmiadó alá esik. Kb. A panaszos közlekedési részvénytársaság terhére azért állapíttatott meg1 a szóban forgó általános forgalmi adó, mert a hálózatának különböző pontjain fenntartott étkezdéiben kiszolgáltatott ebédekért befolyt összegek után az adót nem rótta le. Az ez ellen irányuló panaszban a részvénytársaság azt hozza fel védekezésül, hogy ezek a konyhák az alkalmazottak részére tartatnak fenn s így mint közcélú és jótékonycélú intézmények, az 1921. évi XXXIX. t.-c. III. fejezetének végrehajtása tárgyában kiadott 1921. évi 130.000 számú pénzügyminiszteri rendelet 13. <§>-a értelmében forgalmiadó alá nem esnek. A vállalatnak ez a védekezése nem helytálló, mert a hivatkozott és önként érthető mentesítés csak az olyan közcélú és jótékonysági intézményekre vonatkozik, amelyeknek működése kereseti (ipari, kereskedelmi vállalati) tevékenységnek nyilvánvalóan nem tekinthető, illetve ilyen kereseti tevékenységre egyáltalán nem terjed ki. A panaszos részvénytársaság azonban, mint forgalmi válla-