Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Belső elszámolás. 39 Kb. Az iratokból megállapítható tényállás szerint három brit hitelező a trianoni békeszerződés alapján összesen 430, 19, 2 sterling és járulékaiból álló követeléseket jelentett be a brit Clearing-hivalalnál a panaszos ellen. A panaszos e követelések fennállását elismervén, azok a brit Clearing-hivatal javára írattak s egyidejűleg azokkal, mint az 1923: XXVIII. t.-c. 19. §-a szerint a m. kir. kincstárra átszállott követelésekkel a panaszos megterheltetett. Megterheltetett pedig a panaszos összesen 611, 17, 8 font sterling öszszeggel, amelyből a csatolt jegyzék szerint 482, 13, 6 font sterling után 1922. évi. szeptember hó 6-tól, 32, 16, 10 font sterling után 1923. évi november 2-től, 96, 7, 4 font sterling után pedig 1924. évi június hó 20-tól, vagyis a jóváírás napjától 5% kamat számíttatott. Eme követelés és kamatainak behajtása végett 1927. évi március hó 7-én elszámolás és fizetési meghagyás bocsáttatott ki a panaszos ellen, amivel szemben pusztán a kamatok számítása miatt a panaszos előterjesztéssel élt. A beadott előterjesztést azonban a m. kir. felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal elutasította. Ez ellen az elutasító határozat ellen irányul a panasz, amelyben a panaszos azt tartja sérelmesnek hogy a terhére irt összegből 482, 13, 4 font sterling után 1922. évi szeptember hó 6-tól, 32, 16, 10 font sterling után pedig 1923. évi november hó 2-től terheltetett meg kamatokkal. Elismeri ugyan, hogy az 1923: XXVIII. t.-c. 4. §-a szerint őt attól a naptól, amikor a bejelentett követelések a brit Clearing-Hivatal javára írattak a kamatfizetési kötelezettség terheli, de ezzel szemben azt vitatja, hogy az őt terhelő eme kamatok az 1883: XXV. t.-c. 19. §. értelmében három év alatt elévülnek. Ezért álláspontja az, hogy tőle a kamatok csak az elszámolás és fizetési meghagyás kibocsátásától visszamenőleg számított három évre követelhatők, az ezt megelőző időre eső kamatokra vonatkozó fizetési kötelezettsége pedig elévülés következtében megszűnt. Az 1923: XXVIII. t.-c. 4. §-ának második bekezdése szerint a magyar adós kamatfizetési kötelezettsége a m. kir. kincstárral szemben attól a naptól kezdődik, amelyen a követelést a m. kir. felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal a szembenálló idegen Clearing-hivatal javára irta. Ugyan-e törvény 20. §-a szerint pedig a m. kir. kincstárt e törvény alapján megillető követelések 10 év alatt évülnek el. Miután e törvény a kamatok elévülését külön nem szabályozza, annál az oknál fogva, hogy a kamat csak járuléka a követelésnek, a járulékok pedig ellenkező jogszabály hiányában minden tekintetben a követelésre vonatkozó jogszabályok alá esnek, az 1923: XXVIII. t.-c. 20. §-ában említett tiz évi elévülés kétségtelenül a kamatokra is vonatkozik. Ebből pedig okszerüleg következik, hogy mivel a bejelentett követelések jóváírásánál 10 év még nem telt el, a m. kir. kincstár követelése a panaszossal szemben sem a reá átszállott követelésre sem annak kamataira nézve el nem évülhetett. Igaz ugyan, hogy az 1883: XXV. t.-c. 19. §-a a kamatokra nézve három évi elévülést állapít meg ámde mivel ez a törvénv az uzsoráról és a káros hitelügyletekről szól, nyilvánvaló, hogy ez a három évi elévülés nem mindennemű hanem csak a hitelügyletekből eredő követelések kamataira nyerhet alkalmazást. A nem hitelügyletből eredő követelés kamatai pedig magára a követelésre meghatározott elévülés alá esnek.