Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

C sődönkivüli kény szeregyesség. zése csak akkor jelent külön kielégítési jogot, ha biztosítási végrehajtás utján szerezték. De helytelen az a döntése is, mintha a külön kielégítési jog érvényét veszítené, ha a kényszeregyességi eljárás során a rendelet 21. §-ának 7. bekezdésében előirt módon nem igazoltatnék. A rendelet 21. §-ának 7. bekezdését a 22. §. 1. bekezdésével egybevetve ugyanis, az állapítható meg, hogy a 21. §. 7. bekezdése a külön kielégítési joggal biró hitelezők jogáról csak az egyesség eljárás szempontjából rendelkezik, amidőn kimondja, hogy ,,külön kielégítési jogként kell számbavenni a hitelezőknek azt a jogát, amelyet az eljárás megindítása előtt az adós vagyonához tartozó dolgokra vagy jogokra elrendelt biztosítási végrehajtás folytán foglalás és becslés .... vagy jelzálognak előjegyzése utján szerzett, feltéve, hogy az egyességi eljárás során követelését jogerős biróí ítélettel, vagy végrehajtható más közokirattal igazolja" s ez a rendelkezés a külön kielégítési jogot, csak mint az eljárás folyamán, az eljárási szabályok szempontjából számbaveendő jogot említi és érinti, aminek jelentősége például a rendelet 69. §-a alkalmazásával kapcsolatban a szavazati jog gyakorlásánál van s jelentősége az, hogy a külön kielégítési jogot mint ilyet kell számbavenni, ha az eljárás során igazoltatik, ellenkező esetben nem, meri az eljárás befejezése egy ilyen részletkérdés fennforgása miatt nem odázható el s emiatt nem igazolás esetében a külön kielégítési jog nem mint ilyen, hanem csak mint közönséges követelési jog vehető számba. Hogy a rendelet 21. §-ának 7. bekezdése csak így érthető, az kétségtelen a 22. §. 1, bekezdéséből, amelynek rendelkezéséből a contrario következik, hogy az olyan külön kielégítési jog, amelyet az egyességi ajániat benyújtását megelőzőleg több mint két hónapon tul jelzálogjog előjegyzése utján szereztek érvényt, s ennek érvényessége nincs ahhoz a feltételhez kötve hogy még az eljárás során igazoltassék, ami észszerű és indokolt is, mert ellenkező esetben az adós az előjegyzés igazolása iránt indított pert — visszaélve a perrendtartás adta jogokkal — elhúzhatná, sőt meg is gátolhatná bármikor a pernek az eljárás folyama alatt leendő jogerős befejezését, ami a külön kielégítési jog elvesztésével járna. Már pedig a joggal való visszaéléshez a törvényhozó nyilván nem akart olyan jogkövetkezmény t fűzni, hogy ezáltal az, aki a jogával visszaél, előnyökhöz jusson, viszont a hitelező, aki jogszerűen szerezte a külön kielégítési jogát, akkor amidőn az előjegyzés igazolásának egyébként anyagi jogi akadálya nincs, a joggal való visszaélés révén joghátrányba kerüljön. A felperes tehát, ha az eljárás során az alperes alaptalan védekezése folytán nem is tudta jogerős Ítélettel a követelését igazolni, a külön kielégítési jogát el nem vesztette s annak alapján az egyességi hányadot megr haladó kielégítéshez joga van." (P. IX. 3526/927.) 1058. A hitelező a kényszeregyesség utján megállapított hányadnak megfelelő összegnek, de nem az azonfelüli résznek is valorizálását követelheti. K. Vonatkozó indokainál fogva helyes és a Ke. rendelet 61. §-ban fog-