Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Kereskedelmi jog. végrehajtása tárgyában kibocsátott 1510/1927. B. M. elnöki számú körrendelet meghagyja ugyan a községi elöljáróságnak, hogy a felmondó fél aláírásának hitelesítése a község körpecsétjével, a kelettel, a község jegyzőjének (körjegyzőnek) és a bírónak aláírásával eszközöltessék, figyelemmel arra, hogy a felmondás joghatályosságát és érvényességét a törvény a 15. §-ban meghatározza és pedig akként, hogy egyéb kellékek fennforgása mellett az aláírás hitelesítését a községi elöljáróság teljesíti, a törvény végrehajtása tárgyában kiadott rendelet pedig már külső formájánál fogva is a vármegye alispánja utján a községi elöljáróságok részére adminisztratív intézkedéseket tartalmaz, anélkül, hogy a törvény vonatkozó rendelkezéseinek kiegészítéseként a felmondás érvényessége, illetőleg joghatályossága kérdését szabályozási körébe vonta, kétségtelen, hogy a felmondás érvényessége tekintetében kizárólag a törvény rendelkezései az irányadók és ennek folytán az a körülmény, hogy a községi elöljáróság a felmondó fél aláírásának hitelesítésénél a fenti rendelet utasításait be nem tartotta, — amennyiben egyébként a felmondás a 15. §. 3. bekezdésében előirt kellékeknek megfelel — a felmondás érvényességét nem érintheti. Nem helytálló ezért a felperes jogi érvelése, hogy a felmondás érvényességét alaki tekintetben a törvény rendelkezéseit kiegészítő hivatkozott B. M. eln. számú körrendelet szabályozza és a felmondás érvényessége ezen rendelet alapján bírálandó el. A kir. törvényszék jogi álláspontja szerint tehát a felmondás érvényességének elbírálásánál kizárólag a törvény 15. §. 3. bekezdésének mindakét kötelező erővel felruházott szabályai irányadók. A törvény hivatkozott rendelkezése e részben általánosságban a felmondó fél aláírásának a községi elöljáróság általi hitelesítését kívánja meg. anélkül, hogy annak módját közelebbről meghatározná. A 15. §-nak helyes értelmét és a törvényhozó szándékát vizsgálva, a törvény előmunkálatai által nyújtott adatok alapján megállapítható, hogy a törvény 15. §-ban biztosított felmondás lehetőségét nem megszorítani, hanem az ott meghatározott kellékek betartása mellett mindenki részére lehetővé tenni kívánta és a kis- és nagyközségben lakó falusi közönség érdekeinek megvédését kívánta biztosítani a felmondó fél aláirásának a községi elöljáróság általi hitelesítése által, ezzel egyrészt megóvni kívánta az egyszerű falusi népet attól, hogy nevében, a legtöbb esetben érdekei ellen, lelkiismeretlen ügynökök járhassanak el, másrészt pedig elejét venni kívánta a felmondásokból s különösen azok valódiságából keletkezhető perek tömegének. A tájékozatlan falusi nép a városinál rendszerint alacsonyabb értelmi képességénél és ennek folytán könnyebben befolyásolható voltánál fogva az ügynökök csábításaival szemben kisebb ellenállóképességgel birván, a törvény az aláírás hitelességére vonatkozó rendelkezésével egyrészt az ügyleti akaratelhatározás elhamarkodottságának eliminálása mellett annak komolyságát kívánta biztosítani, másrészt pedig a városi lakosssággal szemben nem bírván a szükséges felvilágosító eszközzel, a falusi közönséget oly helyzetbe kívánta juttatni, hogy az, amit a felmondó fél aláir, valóban az ő aláírása, az ő akarata, nem pedig a biztosítási ügynök által készített ajánlott levél legyen, amelyei felmondás végett a biztosítóhoz elküldenek.