Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Kereskedelmi ügyletek. Ki. 258—319. §§. 585 Minthogy pedig az irányadó tényállásból vont helyes következtetésen aiapuló az a megállapítás meg sincs támadva, hogy a felek jogviszonya a felperes jogosítványa körén kívüleső bankügyletek kötéséből állott, sikerrel az az okszerű állásfoglalás sem támadható meg, hogy a felperes követelése tiltott ügyletekből ered. Amaz általános jogszabálynak az alkalmazását pedig, hogy tiltott ügyletekből eredő követelések nem részesülnek biróí jogsegélyben, a K. T. 263. §-ában foglalt rendelkezés sem gátolja. Ugyanis a K. T. 263. §-a csak azokra az esetekre vonatkozik, midőn valamelyik ügyletkötő fél a saját személyében rejlő okoknál fogva általában rum íoglalkozhatik kereskedelmi ügyletekkel, nem pedig oly esetre, midőn bizonyos kereskedelmi ügyletek kötéséhez való jogosultság külön hatósági engedélytől függ, Minthogy pedig adott esetben nem arról van szó, hogy a felperesnek valamely saját személyében rejlő okból volna tilos általában kereskedelmi ügyleteket kötnie, hanem az a helyzet, hogy a felperes részéről hiányzik a bankügyletek megkötéséhez való jogosultságot megadó különleges engedély: a felperes idevágó felülvizsgálati támadása sem volt alaposnak felismerhető. (1927. nov. 10. — P. IV. 2348/1927.) A kereskedelmi ügyleteket tárgyaló általános határozatok. (Kt. 265—319. §§.) 955. Kt. 265. §. A 265—267. §-ok egybevetéséből és különösen a 265. §-nak abból a rendelkezéséből, amely szerint a kereskedelmi ügyletek megbirálásánál és értelmezésénél nem annyira a használt kifejezések betű szerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata az irányadó, nyilván következik, hogy oly esetben, midőn a felek a szerződésben használt és kikötésszámba jövő kifejezésnek a jogi tartalmát eleve meghatározták és ilyképpen kölcsönös megállapodással világosan kifejezésre juttatták azt, hogy a használt kifejezésnek minő értelmet kivántak tulajdonítani: a szerződő felek jogviszonyában a használt kefejezés kizárólag ennek a kikötésnek megfelelő értelemben veendő és pedig akkor is, ha a szóbanforgó kifejezést a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokás netán eltérő értelemben használná. (1927. máj. 17. P. IV. 8375 926.) 956. Minden okirat abban az értelemben veendő és válik hatályossá, amint azt azoknak, akikhez intézve van, a fenforgó körülmények józan méltatása mellett az élet felfogása szerint értenie kellett, tehát nem az határoz, hogy a nyilatkozatot tevő mit gondol magában és mi szándék vezette ennek megtételénél és mily értelmet tulajdonít neki maga, hanem az, hogy hogyan kell a nyilatkozatot annak tartalma szerint érteni. (K. 1927. szept. 6. P. VII. 2547 1926.)