Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Kereskedelmi ügylete k. Kt. 258—319. §§. lat, 1873. 328. 1.) 273. cikke szerint a K. T. 263. §-ával. A T. megokolásából kiemelhető, hogy a 273. cikkben foglalt határozatok azokra vonatkoznak, akik akár a jelen törvény (K. T.), akár állásuk vagy hivataluknál fogva, akár más okok miatt kereskedelmi ügyletek megkötésére feljogosítottaknak nem tekinthetők s kiknek e személyes minősége a kereskedelmi ügylet érvényességére befolyással nincsen. A forgalom biztonsága .... veszélyeztetnék, ha az érintett személyek által kötött kereskedelmi ügyletek azért, mert ők ilyenre nem jogosítvák, érvényteleneknek tekintetnének. Ez áll különösen a cégvezetökre és kereskedelmi meghatalmazottakra, kereskedő segédekre, kereskedelmi alkuszokra, közkereseti társaság tagjaira, kik saját nevükben és saját részükre kereskedést nem folytathatnak, kereskedelmi ügyleteket nem köthetnek .. . Hogy a K. T. 273. cikkében (most 263. §-ában) foglalt intézkedés nem terjed ki azokra, kik a magánjog általános szabálya szerint érvényes szerződést általában nem köthetnek, a dolog természetéből következik és külön kijelentést már azért sem kívánhat, mert az ilyeneknél a szerződések nélkülözhetetlen előfeltétele, tudniillik a rendelkezési képesség hiányozván, azt az ügylet minősége semmi esetben sem pótolhatja. Az Apáthy-féle T. és K. T. a német régi K. T. 276. cikkét követte és attól csak abban tér el, hogy abban más, hasonló okok vannak említve. De a magyar szövegező a ..hasonló" szót csak azért hagyta el, mert magától értetődőnek vette hogy ázok iparrendészelí és hasonló okoknak van az ügyletek érvényességét nem befolyásoló ereje lényegében tehát a két szövegezés azonosnak tekintendő. (L. Neumann ismeretes kommentárjában a K. T. 263. §-ához tartozó észrevételeket.) Az uj német H. G. B. ezt a szakaszt szó szerint nem tartalmazza. Azért a régi kommentárok igazítanak el a §. értelmezésében. Halm Frigyes kommentárjában olvassuk (1883. II. kötet, 54. 1.), hogy ,,más hasonló okokon" olyanokat kell érteni, amelyek a személy külső állásában vagy bizonyos közjogi kötelezettségek teljesítésének elmulasztásában jelentkeznek. Endemann (Handbuch, 1882. II. 395. 1.) irja, hogy a cikk védő ereje csak olyan tilalmak ellen érvényesül, amelyek közvetlenül a személyre vonatkoznak, de nem érintetnek a valamely vállalatra vagy ügyletek bizonyos nemére kiadott tilalmakat. Felemlíti példaként, hogy tiltott sorsjáték sorsjegyeinek adás-vétele semmis a 276. cikk (magyar K. T. 263. §. a)) ellenére is. Az uj német H. G. B. ugyanilyen kifejezett rendelkezést nem tartalmaz. De az elv azért ebben is érvényesül, a kereskedelmi ügylet fogalmának és a kereskedői minőségnek meghatározásával kapcsolatban. Staub kommentárjában (1921. I. kötet, 35. 1., 2. §. 22. jegyzetében) olvasható, hogy az üzem jogérvényességéhez tartozik az is, hogy a jogügyletek önmagukban, önmaguk miatt (,,um inrer selbst willen") ne legyenek érvényességre képtelenek. Az uzsorás iparűzése bár külsőleg beleesik az 1. §. 4. pontjába (bank- és pénzváltóügyletek közé), de az ö ügyletei a B. G. B. 138. §-a értelmében semmisek; az ő iparűzése nem kereskedelmi ügylet, ő maga nem kereskedő, hacsak más cimen nem az. Ugyanígy van a csempészettel vagy érvénytelen különbözeti ügyletek iparszerü üzésével. Mig a közjogi tételes magánjogi vagy magánjogi szerződési tilalom nem lényeges. A magyar birói gyakorlatból közismert, hogy a közszükségleti cikkek forgalomba hozatalát szabályozó és hatósági enge-