Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Részvénytársaság. Kt. 147—222. §§. 557 részvénytársaság helyzete szempontjából szükségesnek és gazdaságilag indokoltnak nem mutatkozik. K. A kif. Kúria feloldó végzésében megjelölt irányelvek szerint az alperes részvénytársaság 1921. évi november hó 27-én tartott közgyűlésén elhatározott alaptőkeíelemelés alkalmával kibocsátott részvények egy részének a régi részvényesek egyetemétől való elvonása és a belértéken lényegesen alul maradó árban másnak juttatása abban az esetben sérti az anyagi jogot, ha ez az eljárás — a részvénytársaság helyzetére tekintettel — szükségesnek és gazdaságilag indokoltnak nem mutatkozott. A fellebbezési bíróság tényül állapította meg, hogy az ezen alaptőkeíelemelés alkalmával kibocsátott 3000 darab uj részvényből 1500-nak a régi részvényesek egyetemétől való elvonásával részvényenkint 1200 koronáért a P. takarékpénztár részére juttatása lényegesen a belértéken alul maradó árban történt. Az ekként jórészben ingyenes juttatás indokoltságának kérdését illetően a fellebbezési bíróság arra vont következtetést, hogy ez az eljárás az alperes részvénytársaság fennmaradhatása érdekében szükséges volt, amenynyiben anélkül az üzem folytatásához szükségelt tőkének alaptőkeemelés és hitel utján való megszerzése biztosítható nem lett volna, hanem az alperes részvénytársaságnak fel kellett volna számolnia. Az I. r. felperes által V. alatt csatolt nem kifogásolt alaptőkefelemelési tervezet szerint D. Adolf alperesi ügyvezető igazgató, aki az alperes szerint is azok közé tartozik, akik legjobban voltak a részvénytársaság helyzete felől tájékozva, 10 nappal az alaptőke felemelésének a kÖ2 gyűlés által történt elhatározása előtt, akként tárta fel a részvénytársaság helyzetét, hogy a? által indítványozott 2,000.000 K-nyi alaptőkefelemeléssel, amelynél az uj részvények kizárólag a régi részvényeseknek voltak részvényeik arányában felajánlhatok, a részvénytársaság üzeme a tervbe vett és már megkezdett üzletekre tekintettel is kellőképen a részvényesek által teljes megelégedésére, folytatható lesz. Ez a kétségtelen beavatottsággal rendelkező tényező tehát nem táplált akkor aggályt atekintetben, hogy a régi részvényesek az uj részvényeket le fogják jegyezni. Okszerűséggel nem is volt feltételezhető, hogy a régi részvényesek tartózkodjanak oly részvényjegyzéstől, amelynél a belértékhez viszonyítva aránytalanul csekély összegért jutnak hozzá az uj részvényekhez. Ezenkívül az a nem vitás tény, hogy a régi részvényesek a szóbanlevő alaptőkefelemelésnél a nekik juttatott 1500 darab részvényt 33 darab — tehát számot nem tevő kis része — kivételével, amely fennmaradt részvényeket aztán az igazgatóság tagjai tartottak meg mind lejegyezték, szintén nyilvánvalóvá teszi azt, hogy a P. takarékpénztár részére mélyen a belértéken alul maradó árban történt külön részvényjuttatásra az alaptőke lejegyzés biztosítása szempontjából szükség nem volt. Az említett tanuknak kihallgatásakor nyilvánított ezzel ellenkező felfogása, mint a tárgyi adatok által nem igazolt puszta feltevés tehát a kérdés megítélésénél mérvadó nem lehet annál kevésbbé, mert abból, hogy akadt egyes részvényes, aki nem kivánt uj részvényt jegyezni, hanem meglevő régi részvényén is tul akart