Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Vasúti alkalmazóitok. 547 írásainak nem tud megfelelni; mert az 1921. év július hó 31. napján kihirdetett, a trianoni békeszerződés becikkelyezését magában íoglaló 1921: XXXIII. t.-c. rendelkezéseivel szemben a korábban, 1921. év április hó 1. napján keletkezett fenti rendeletnek ellentétes intézkedései hatályukat vesztetteknek tekintendők — és mert tulajdonképen ezek a feltételek is fennforognak az által, hogy felperesnek a megszállott területen való maradása lehetetlenné vált azért, mert a cseh megszálló hatalom, mely egyidejűleg nyugdíjjárulékait folyósította, utóbb az 1923. év augusztus hó 31. napjával annak folyósítását abból az okból, hogy felperes magyar állampolgár — megtagadta: ezért nem sértett a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt, amikor felperesnek özvegyi nyugdíjra és gyermeksegélyre való igényét alperessel szemben megállapította. (1926. szept. 10. — P. II. 3212/1926.) 906. Mtj. 1559. §. Sem a munkaadó, sem a munkavállaló nem kényszeríthető s itéletileg sem kötelezhető arra, hogy a szolgálati viszonyt akarata ellenére folytassa, hanem csak arra köteles, hogy ha a szolgálati viszonyt jogellenesen megszünteti, az ezzel a tényével a másik félnek okozott kárt megtérítse. Az a kár, melyet felperes azáltal szenvedett, hogy addig az ideig, míg alperes a szolgálati viszonyt újból helyreállította, az alperestől járó fizetését meg nem kapta, csökkent azzal az öszszeggel, amelyet ugyanez alatt az idő alatt más munkaadótól azért a szolgálatáért kapott, amely szolgálatnak a teljesítése az alperes kárt okozó ténye folytán vált lehetővé. Az a vagyoni előny, amelyhez a károsult a kárt okozó cselekmény folytán jut, a kár összegébe beszámítandó. K. Az általános jogszabály a kir. Államvasutakra is alkalmazandó, mert az 1914. évi XVII. t.-c. 55. §-ának a rendelkezése szerint is az az alkalmazott, akit a m. kir. Államvasutak a szolgálatból szabályellenes felmondással bocsátott el, vagy a létszámból szabályellenesen törölt, a törvény rendes utján magánjogi igényének az érvényesítésére s nem a szolgálatba visszavétel követelésére jogosított. Felperes tehát alperestől abból az okból, mert alperes őt a szolgálatból jogellenesen bocsátotta el, a felmondási időn tul kártérítést jogosult követelni. Felperes annak folytán, hogy alperes öt a szolgálatból jogellenesen elbocsátotta, addig az ideig mig alperes őt a szolgálatba újból visszavette, elesett attól a fizetéstől, amelyben ezalatt az idő alatt alperestől részesült volna. Viszont azonban a nem vitás tényállás szerint felperes ez alatt az idő -alatt más munkaadónál talált alkalmazást. Felperesnek ez az alkalmaztatása az alperes annak a bár jogtalan tényének a következtében vált lehetővé, hogy felperest a szolgálatból elbocsátotta. Az a kár tehát, melyet felperes azáltal szenvedett, hogy addig az ideig mig alperes a szolgálati viszonyt újból helyre állította, az alperestől járó fizetését meg nem kapta, csökkent azzal az öszszeggel, amelyet ugyanez alatt az idő alatt más munkaadótól azért a szoígá-