Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

540 Kereskedelmi jog. Alperes felülvizsgálati kérelme tehát ennyiben alapos lévén, a fellebbezési biróság Ítéletét részben megváltoztatva, az átértékelt nyugdij mértékét havi 141 pengő 75 fillérre kellett leszállítani; ellenben alperest felülvizsgálati kérelmének egyéb részével el kellett utasítani; és pedig a per főtárgyára nézve a fent kifejtett okokból a perköltségre nézve pedig azért, mert az 1926 évi XVI. t.-c. 24. §-a értelmében a törvény életbelépése napjáig felmerült perköltség viseléséről úgy kellett határozni, mintha az ügy érdemében a korábbi jogszabályok alapján kellene dönteni. Már pedig a kir. Kúria felperes szolgálati idejére, utoljára élvezett fizetésére, állásának jelentőségére tekintettel ügy találta, hogy felperes vagyoni helyzetének és az alperes vállalatainál élvezett egyéb jövedelmeinek és az ezek tárgyában 1925. évi május hó 25. napján létrejött egyességnek, valamint alperes teherbíró képességének figyelembevételével is a törvény életbelépése előtt alkalmazásban volt jogszabályok szerint a most megitéltnél nagyobb nyugdij járt volna; és ezért a fellebbezési biróság által megítélt költség megfelelő. (1928 febr. 22. P II. 9051/926.) 896. 1926: XVI. t.-c. 4., 24. §. Ha a munkaadó társaságnak az 1914. évben érvényben volt nyugdijszabályzata a nyugdij összegére felsőhatárt szab, az átértékelés alapja a legkedvezőbb esetben sem lehet több az eleve korlátolt legfelsőbb nyugdij összegnél. Nem vonatkoztatható a később hatálybalépett nyugdijszabályzat az ennek hatálybalépése előtt nyugdijazott nyugdijintézeti tagra, ha az ujabb szabályzat kifejezetten így rendelkezik. Magasabb összegnek önkéntes megadása az özvegy részére külön jogfenntartás nélkül sem foglalja magában a későbbi nyugdijszabályzat alkalmazandóságának, illetve a férjnek járó nyugdij a megszabottnál nagyobb hányadának elismerését, Perköltség. K. Igaz ugyan, hogy az 1926. évi XVI. t.-c. 4. §-a értelmében az 1914 július l-e után megnyílt nyugdíjigényeknél az átértékelés alapja az a koronaösszeg, amely a jogosultat az 1914 július 1-én érvényben volt nyugdijszabályzat szerint megilletné és hogy ennek megállapíthatása szempontjából a nyugdij alapjául beszámítható illetmény gyanánt azt az összeget kell számításba venni, amelyet a hasonló állású, munkakörü és szolgálati idővel biró alkalmazottak nyugdij alapjául beszámítható illetmény gyanánt az 1914. évben kaptak. Ámde e két szabálynak sorrendjéből magából, úgy a két szabálynak egymáshozi tartalmi viszonyából, de az alapul fekvő törvény törvényhozási előmunkálataiból is kitünőleg az elsősorban irányadó és döntő alaptételt az a szabály tartalmazza, hogy az átértékelés alapja az 1914-ben érvényben volt nyugdijszabályzat szerint járó nyugdij és az idézett további rendelkezés lényegében már csak arra ad útmutatást, hogy az említett alapelv a gyakorlatban miként alkalmazandó, vagyis, hogy vita vagy kétség esetében egyénileg az 1914. évre irányadó nyugdijösszeg mily módon állapítandó meg. Ebből pedig szükségszerűen az következik, hogy ha az érdekelt