Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Segédszemélyzet. Ki. 55-60. §§. 1884: XVII. t.-c. 88-110. §§. 523 K„ Helyesen történt a íellebbezési bircság részéről a felperest megillető felmondási időnek egy évben megszabása, valamint ezen egyévi felmondási időnek 1926. augusztus 1-töl való számítása is, mert a felmondási idő az állandó birói gyakorlat szerint a magasabb képzettségű és a nagyüzemek fölötti önálló vezetői hatáskörrel felruházott gyárigazgatóknál egy esztendő; az egyedül az állás- és működési körrel összefüggő ezen egyévi felmondási időnek pedig nem előfeltétele a hosszabb szolgálati idő hanem az bármely rövid tartamú szolgálat mellett is jár; amennyiben az, 1910,920. sz. rendelet 2. §. a birói gyakorlatnak az egy éves felmondási időre vonatkozóan kifejlődött szabályát érintetlenül hagyta. (1928. márc. 2. P. II. 9207 927.) 873. A felmondási határidő tekintetében sem az alkalmazott elméleti előképzettsége, sem állásának elnevezése magában nem. döntő; hanem a tényleg és valóságban betöltött munkakör az irányadó. Egy évi ielmondási idő csak nagyobb vállalatoknál lehet. K. A fellebbezési bíróság azt a tényállást állapította meg és így a Pp. 534. §-a alapján ehelyütt is azt kellett irányadónak venni, hogy felperes alperesnél nem volt cégvezető, sem igazgató, — hogy önálló ügyletkötésekre nem volt felhatalmazva s az általa eszközölt bevásárlások és eladások az igazgató jóváhagyására szorultak és hogy ő tulajdonkép a kozmetikai osztály gyártási üzemvezetője volt, amelynek létesítése is, úgyszintén a kozmetikai cikkek bevezetésének és elterjesztésének feladata is reá hárult. Állandó birói gyakorlatban elfogadott jogszabály szerint a felmondási idő tartama szempontjából sem az az alkalmazott elméleti előképzettsége, sem állásának elnevezése magában véve nem döntő, hanem a felmondási határidő a tényleg és valósággal betöltött munkakör természetéhez igazodik és ehhez mérten 6 hónapnál hosszabb avagy 1 évi felmondásra csak olyan nagyobb vállalatoknál foglalkoztatott alkalmazottaknak lehet igénye, akik saját lelelösségük alatt önálló és irányító hatáskörrel birnak. Másfelől azonban az 1875. évi XXXVII t.-c. 57., illetőleg az 1884. évi XVII. t.-c. 92. §-ai és az 1910'1920. sz. rendeletnek ezekhez kapcsolódó 2. §-a csak a szorosan vett segédszemélyzet tagjaira vonatkoztathatók, mig az olyan alkalmazottaknak felmondási igényére nézve, akik feladatkörüknél fogva, habár igazgatói vagy cégvezetői jellegük nincs is a rendes segédszemélyzet tagjai közül kiemelkednek, a birói gyakorlatban elfogadott az a szabály mérvadó, hogy ezeket a szolgálati idő tartamára való tekintet nélkül 6 havi felmondási idő illeti meg. Már pedig felperesnek az a működése, hogy alperesnél egy egészen uj gyártási ágazatot tartozott bevezetni, hogy ezen ágazatban a gyártás teljesen az ő előírása és vezetése alatt történt, ami különös szakértelmet követelt és hogy az így előállított cikkek elterjesztéséről neki kellett gondoskodni, őt mindenesetre az átlagos segédszemélyzeti minőség fölé emelte. Nem sérti tehát a fennálló jogszabályokat a fellebbezési bíróság azon döntése, amellyel felperes javára 6 hónapi felmondási időt állapított meg, ennélfogva alperes felülvizsgálati panasza alaptalan. Mindezekből azonban