Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

518 Kereskedelmi jog. mert alperes azáltal — hogy az egyes szabálytalanságokról vezérigazgatója utján maga is tudomással birt és azt hosszabb időn át jóváhagyólag tűrte — különben is elvesztette már a jogát ahhoz, hogy ezen szabálytalanságok miatt utóbb a szerződést rögtöni hatállyal felbonthassa. Ebből folyóan a felperes követelésének jogalapja kétségtelenül megáll és ezt nem érintheti az sem, hogy jelenleg már nem maga az alperesi részvénytársaság, hanem csödtömeggondnoka áll alperesként perben; mert a csődnek csak az a hatálya, hogy a közadós a tömegvagyon fölötti kezelés és rendelkezési jogát elveszti és a tömegvagyon a csődhitelezök kielégítésére szolgál, ámde a közadósnak a csődnyitást megelőző tényei — a törvényes megtámadási esetektől eltekintve — a csődtömeggondnokot is kötik; aminthogy a csődtörvény 9. §-a a korábban indult perekre vonatkozólag külön is kiemeli, hogy ezek azon állapotban mennek át a tömegre, amelyben azok a csődnyitás idejekor voltak. A követelés összegszerűségét illetőleg viszont kétségtelen, hogy a peres felek az A) alattival egy tartamára nézve már eleve megszabott szolgálati szerződést létesítettek, amely a kikötött idő elteltével már önmagától megszűnni volt hívatott és amely a természeténél fogva a felmondás lehetőségét és szükségét is kizárta. A szerződésnek ez a jellege pedig azon tény meliett — hogy alperes a szolgálati viszonyt jogellenesen idő előtt mégis megszüntette és hogy maga a szolgálati viszony birói kényszer utján helyre nem állítható — felperes követelését lényegében kárköveteléssé minősíti oly formán, hogy jogosulttá teszi őt az elmaradt illetményeinek érvényesítésére, mégis azzal a korlátozással, hogy azon összegek, amelyekhez alperes szerződésszegése és ezzel kapcsolatban saját munkaerejének felszabadulása és másutt való értékesítése folytán jutott és amelyek így a szerződésszegésből eredő vagyoni hátrányait csökkentik, alperes javára betudandók, oly módon mégis, hogy az egyébkénti felmondási időre járó illetmények a jogtalanul azonnal elbocsátott alkalmazottaknak egy összegben ilyenkor is előre kiadandók; nem sértett tehát a fellebbezési bíróság jogszabályt azzal, hogy felperes illetménykövetelésébe a másutt elért és összegében nem is vitás keresetét beszámította. i Az érvényesen létrejött szolgálati szerződésnek mindkét felet egyaránt kötelező mivoltából azonban az is következik, hogy az a fél — aki a szerződéshez hü maradt és a másik félnek a felbontásra jogos okot nem adott — a szerződésszegő féltől mindennek teljesítését és pótlását követelheti, amihez a szerződés betartása és teljesülése esetén juthatott volna és így az A) alattiban foglalt kikötésre tekintettel megilleti felperest a szerződés meg nem hosszabbítása és a szolgálati viszony megszűnte esetére igért végkielégítés, aminek összege a felek szabad megegyezésétől függ mindaddig, amig az 1910/1920. sz. rendelet 23. §-ába nem ütközik; vagyis az a törvényszerűnél magasabbra is tehető. Mégis arra figyelemmel, hogy felperesnek az 1926. évi szerződésszerű fizetése az A) alattival, azonban csak a dunakeszi uj gyártelep üzembehelyezésétől feltételezetten, havi 1000 svájci frankkal vétetett számításba és ehhez a csak fokozatos emelkedés utján beálló fizetéshez kapcsoltatott a 24.000 svájci frank végkielégítés, amely így az utolsó évi fizetés kétszeresének felelt meg; továbbá, hogy a dunakeszi uj gyártelep