Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Ili Alkotmányjog. tás eredménye azt mutatja, hogy más jogi minősítés alá eső megtámadási ok forog fenn. mint ahogyan azt a panaszttevök minősítették, a bíróságot ez a körülmény a bizonyított tényállás jogkövetkezményeinek kimondásában, vagyis az esetnek megfelelő jogszabály alkalmazásában nem akadályozhatja. A kifejtett okoknál fogva tehát a bíróság a panaszban megjelölt megtámadási okok kiegészítésére irányuló összes, az első szóbeli tárgyaláson előadott uj tényállításokat az ügy elbírálásánál figyelembe vette. A panasziratban előadottakkal szemben — azok tagadása mellett — a választást védő arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a bizonyítás elrendelésének helye nem lehet, mert a panaszban előadottakból, még valóságuk esetén sem lehetne alaposan következtetni arra, hogy azok a választás eredményére döntő befolyással voltak. A váci választási kerület 8126 választója közül ugyanis leszavazott összesen 5990 és pedig A. Gy.-ra 1204, Sz. A.-ra 4734, visszautasíttatott 52 szavazat. Nem szavazott 2136 választó. Ha a nem szavazókról ^ltételezhetö is volna, hogy valamennyien A.-pártiak voltak és ez alapon ezek száma az A.-ra leadott szavazatok számához lenne is számítható, Sz. A. javára még mindig 1394 főnyi szótöbbség mutatkoznék. Mindez azt jelenti: hogy ha történtek volna is választói visszaélések, ezek semmiesetre sem lehettek olyan súlyosak, hogy a választás eredményét befolyásolták volna. A bíróság azonban ezt az álláspontot sem találta elfogadhatónak. Kétségtelen ugyan, hogy Sz. A. csaknem négyszer annyi szavazatot kapott, mint ellenfele, A. Gy., ámde, midőn a választási visszaélések elkövetésének egész sorozata van a panaszban felsorolva, pusztán abból, hogy a megválasztott képviselőnek igen nagy szótöbbsége van, nem lehet alapos és biztos következtetést vonni arra nézve, hogy a visszaéléseknek a választás eredményére döntő befolyása nem lehetett és hogy a nagy többség kizárólag a választók politikai meggyőződésének és szabad elhatározásának következménye. Kétségtelen ugyanis, hogy a választáson többséget és pedig igen jelentékeny többséget is, nemcsak a megengedett politikai agitációval és a meggyőzéssel, hanem a választói jog szabad gyakorlatának akadályozásával és jogosulatlan befolyásokkal is el lehet érni s így, ha valamely válsztással kapcsolatban az panaszoltatik, miként a jelen esetben is, hogy a választók jelentékeny rétegére kiterjedő visszaélések történtek, pusztán az a körülmény, hogy a megválasztott képviselő nagy többséggel rendelkezik, nem lehet akadálya a bizonyítás elrendelésének, mert csak a tényállás teljes tisztázása után lehet megállapítani, hogy az eredmény kialakulásában milyen része volt a választók szabad elhatározásának és politikai álláspontjának és milyen része a jogosulatlan befolyásolásnak. Ezért a bizonyítást azokra az összes panaszbeli tényállításokra vonatkozólag, amelyekről feltehető hogy a választók szélesebb rétegeinek magatartására befolyással lehettek, el kellett rendelni, ellenben azokra a tényállításokra nézve amelyek csak egyes személyekre vonatkoznak és amelyek csak az illető egyén akaratelhatározásál befolyásolhatták, a bíróság a bizoi