Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

212 Büntetőjog. lépfcnés hus megfőzve vagy füstölve, „rendszerint" nem okozna fertőzést, mit sem változtat. Az a körülmény ugyanis, hogy a vádlottak maguk is ettek az életveszélyesnek, illetőleg az egészségre ártalmasnak tudott élelmicikkekből, csupán a vádlottak mértéktelen önzésére s az élet és testi épség kockáztatásának vakmerőségére vet világot, de sem a veszélyeztetés tudatát ki nem zárja, sem a vádlottakat a mások életének vagy testi épségének veszélyeztetésével magukra vont büntetőjogi felelősség alól nem mentesíti. A minősítés tekintetében a panaszoknak azért nincsen alapjuk, mert a Btk. XXI. fejezete alatt foglalt bűncselekményeknek és eszerint a 315. §-ban meghatározott bűntettnek tárgyául is a közegészség védelme szolgálván, a kir. Ítélőtábla a törvény helyes magyarázatával állapította meg, hogy a Btk. 315. §. 2. büntetési tételében említett „valaki" alatt nem a tettesek vagy részesek, hanem csak az ezeken kívüli személyek érhetők. A társtettes halála esetében tehát ez a törvényhely a részesekre alkalmazást nem nyerhet. (1927 dec. 20. B. III. 9296/926.) A személyes szabadság megsértése magánszemélyek által. (Btk. 317—326. §§.) 401. Btk. 321., 323., §. Nem a Btk. 321. §-ban meghatározott nőrablás bűntettét, hanem a Btk. 323. §-ában meghatározott személyes szabadság megsértésének vétségét követi el az, aki a kocsijára felhivott nőt a kocsiról leszállásban fajtalanságra vagy házasságkötésre irányuló célzat nélkül akadályozza, akarata ellenére a kocsin magával viszi, úgy, hogy a nő szorongatott helyzetéből csak a kocsiról leugrással menekült meg. (1926 szept. 14. B. I. 2979/16—1926.) 402. Btk. 75., 323. §. Nem követi el a Btk. 323. §-ban meghatározott személyes szabadság megsértésének bűncselekményét az, aki közbiztonságra veszélyes elmebeteget hozzátartozóját megkötözve az elmegyógyintézetbe szállít. K. Az irányadó tényállás szerint V. G. sértett fél már elmegyógyintézeti kezelés alatt állott s az elmegyógyintézet által kiállított bizonyítvány szerint sértett javultan, de nem gyógyultan bocsáttatott el az elmegyógyintézetből. A járási orvos által 1923. évi március hó 23-án kiállított bizonyítvány szerint pedig a sértett közveszélyes elmebajos, kit a közigazgatási hatóságok is az elmegyógyintézetbe akartak szállítani. Megállapítást nyert, hogy a szülői háznál volt sértett a cselekmény elkövetését megelőző napon az ajtó berugása és anyjának szidalmazása által fokozottabb izgatottságnak adta tanújelét és így vádlottak abban a meggyőződésben, hogy sértettnek az állami gyógyintézet által is gyógyíthatatlannak jelzett elmebaja újból kitörés előtt áll, 1923. évi július hó 23-án éjjel 11 óra tájban az ellenállást nem is tanúsító sértettet azért kötözték meg és tették fel egy kocsira, hogy őt elmegyógyintézetbe szállítsák; sértett azonban, midőn már a vasúti kocsiban is elhelyezték, a vonatról megszökött.