Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Általános forgalmi adó. 97 telte után — a fennállott és más ügyben hozott birói ítéletre való hivatkozással — a visszatérítés jogosan nem igényelhető. (10218/925. P.) 161. 1921: XXXIX. t.-c. 30., 31., 32. §. A halászat, mint az őstermelés körébe eső gazdasági tevékenységnél az adómentesség nem terjed ki arra az esetre, ha a halászat bérelt területen űzetik kereskedés céljából és midőn a halaknak közvetlenül a fogyasztó közönség részére való eladása történik. Kb. A halászat, mint őstermelés körébe eső gazdasági tevékenység, általában ugyan nem vonható általános forgalmi adó alá, az 1923. évi 44,132. és 109.651. sz. P. M. rendelet azonban ezen általános szabályt akként módosította, hogy ez az adómentesség nem terjed ki arra az esetre, ha a halászat bérelt területen űzetik kereskedés céljából és midőn a halaknak közvetlenül a fogyasztó közönség részére való eladása történik, minthogy pedig a panaszos a halászatot bérelt területen gyakorolja és saját előadása szerint is haltermékeit a keszthelyi piacon közvetlenül a fogyasztó közönségnek adja el, nagyobb mennyiségben pedig nagykereskedés utján is forgalomba hozza, adózó ezen kereseti tevékenységéből eredő összes bevételei adómentességét vitató panasza jogosságát elismerni nem lehetett. Ami már most a panasz érdemét illeti, az e részben nem vitás tényállás szerint, a megtámadott határozattal a részvénytársaság fizetési kötelezettsége 378.000 K erejéig azon az alapon lett megállapítva, minthogy panaszos a vállalatában alkalmazott halászoknak természetbeni járandósága fejében kiadott halaknak értéke után egyezségileg megállapított havi 63,000 K forgalmi adóátalányt az 1924, év hat hónapjára le nem fizette. Minthogy pedig a panaszos részvénytársaság által folytatott halászat eredménye, tehát a halaknak munkateljesítmény ellenében való átengedése kétségtelenül a vállalat kereseti tevékenysége körébe eső és ingó testi dologra vonatkozó visszterhes elidegenítést, tehát az 1921: XXXIX. t.-c. 30., 31. és 32. §-ai alá eső és általános forgalmiadó tárgyát képező áruszállítást jelent és ennélfogva a munkateljesítmény ellenében kiszolgáltatott halak értéke után panaszos adófizetési kötelezettsége helyesen és törvényes alapon lett megállapítva, az összegszerüleg vitássá nem tett adót e helyütt is fenntartani és a panaszt elutasítani kellett. (525/927. P.) 162. 1921: XXXIX. t.-c. 31., 37. §. A vevők által visszaküldött csomagolási anyagoknak a folyószámlán eszközölt jóváirási összege után forgalmiadó nemjár. Kamatbevétel után forgalmiadó nem jár. Kb. I. A vevők által visszaküldött csomagolási anyagoknak a folyószámlán eszközölt jóváirási összege után előirt forgalmi adónak fizetése alól a részvénytársaságot azért kellett felmenteni, mert nem vitás, hogy a csomagolási anyagoknak szállítása csak kölcsönképpen visszavétel kötelezettsége mellett történt. Amikor tehát a panaszos az elküldött csomagolási anyag értékével a vevők számláját megterhelte, — az anyagnak visszaküldésével tényleges vételár kiegyenlítés nem történt, s a jóváírást a terhelés kiegyenTérfv: Döntvénytár 1927—1928. 7