Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Általános forgalmi adó. 95 böl eredő bevételek és így az 1921. évi 130.000. számú rendelet 13. §-a értelmében mentesek az általános forgalmi adó alól, továbbá, mert a bevételek nem őt, hanem az egyesületeket illették, ö csak az elért haszon 50 százalékát kapta. A panaszt alaposnak elismerni nem lehetett. A hangversenyeknek és egyéb, a közönségnek nyújtott szórakoztató előadásoknak belépődijak mellett való rendezése kétségenkivül oly vállalati tevékenység, ami az 1921: XXXIX. t.-c. 30. §. (3) bekezdése értelmében mint munkateljesítmény, tárgyát képezi az általános forgalmi adónak, e tevékenység rendszeres, ismétlődő volta pedig a keresetszerüséget és így az adókötelezettséget megállapítja, mely alól a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 1921. évi 130.000. számú utasítás 13. §-ának (2) bekezdése a közcélú cs jótékonyegyesületeket sem veszi ki, még akkor sem, ha a bevételeket köz-, vagy jótékonycélra fordítják. A panaszos a hangversenyeket az egyesületekkel közös haszon elérésére rendezte, ennélfogva vele szemben az adófizetési kötelezettséget a hivatkozott törvénycikk 31. §-ának (1) és (5) bekezdései értelmében helyesen állapította meg a pénzügyi hatóság. (1927 okt. 13. — 24.761/1926. — P. sz.) 159. 1921: XXXIX. t.-c. 30. és 31. §. Az adókulcs mérve szempontjából az áru elidegenítésére vonatkozó megállapodás létrejötte és a vételár kifizetésének időpontja s nem az áru szállításának időpontja az irányadó. Kb. Az 1921. évi XXXIX. t.-cikk 30. §-a értelmében a forgalmi adó tárgya az önálló kereseti tevékenység körében történt áruszállítás, amely ólatt ingó testi dolog (áru) elidegenítése értendő. A forgalmi adó alapja pedig — a 31. §. rendelkezései szerint — az adóköteles által szállított, azaz elidegenített áruk ellenértéke fejében teljesített fizetés és fizetésnek tekintendő az ellenszolgáltatásképen adott váltó is. Minthogy a jelen esetben az áruszállítási kötés, azaz az áru elidegenítésére vonatkozó megállapodás épúgy, mint az áru ellenértékének váltóval való kifizetése még 1925 július l-e előtt megtörtént és csupán a megvett és kifizetett árunak a vevőhöz való elszállítása eszközöltetett július l-e után, tehát az adókötelezettség beálltára nézve döntő mindkét momentum: az adótárgy keletkezése és adóalap létrejötte egyaránt már 1925 július l-e előtt bekövetkezett: a panaszosnak nincs jogos igénye arra, hogy vele szemben a jelen esetben az 1925. évi július hó 1-étől kezdődő időre életbeléptetett 2%-os adókulcs nyerjen alkalmazást az eddig az időpontig érvényben volt 3"„ -os kulcs helyett és ehhez képest a lefizetett 3%-os forgalmi adóból az 1%-nyi különbözet részére visszautaltassék és pedig azon a cimen, hogy az áru tényleges átadása 1925 július l-e után történt, hiszen az áru átadása és annak időpontja a forgalmi adókötelezettség és az adófizetési kötelezettség beálltára, a törvény rendelkezése szerint, befolyással nincsen, tehát arra nézve sem lehet irányadó, hogy a különböző időszakokra érvényes adókulcsok közül melyik alkalmaztassék. (1927 febr. 4. — 5684 1926. — P. sz.)