Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Pénzügyi jog. 1 tiszta hasznából, továbbá az a körülmény, hogy a íőüzletben a íióküzlet eseményei külön felfektetett könyvekben lesznek bejegyezve, arról külön mérleg é9 külön nyereség-veszteségszámla készül és a fióküzlet a föüzlet könyveiben az átadott áruk értékével, a forgalmi adó felszámítása mellett, formailag megterheltetik, önmagukban véve nem állapítják meg azt, hogy a P.-utca 3. szám alatti üzlet tényleg visszteher mellett árut ruházott volna át az Ü.-ut 30. szám alatti üzletre és hogy ilyképen tényleg forgalmi adó alá eső áruszállítás jött volna létre a két üzlet között. Ugyanis nincs igazolva az, hogy az Ü.-ut 30. sz. alatt lévő üzletnek átadott áruk megállapodásszerű ár ellenében valóban másnak tulajdonába és másnak szabad rendelkezése alá mentek volna át, tehát hogy itt két különböző fizikai avagy jogi személy között visszterhes elidegenítés jött volna létre. Mindezeknél fogva a panaszos P.-utca 3. sz. alatti üzletéből az Ü.-ut 30. szám alatt lévő üzletnek átadott áruk értéke után a panaszos terhére kivetett forgalmi adót fenntartani nem lehetett. (1926 szept. 24. — 6683/ 1925. — P. sz.) 152. 1921: XXXIX. t.-c. 29. §. Az izraelita hitközség által fenntartott fürdő bevétele egyházi adónak nem tekinthető s így általános forgalmi adó alá esik. (Kb. 1927 okt. 21. — 18.123/ 1926. — P. sz.) 153. 1921: XXXIX. t.-c. 29. és 30. §. Iparengedély alapján folytatott és önálló kereskedelmi vállalkozásként jelentkező hiríapárusítás és közvetítés általános forgalmi adó alá esik. Kb. A panaszos a hirlapközvetítést iparengedély alapján üzi, amely szerint jogosítva van hírlapok, folyóiratok és egyéb szellemi termékek önálló árusítására, beleértve önérthetően a közvetítést, a bizományi eladást is. A panaszos továbbá alkalmazottakat tart és ezek segítségével bonyolítja le a hirlapok elárusítását. Másrészt semmi bizonyíték, avagy adat nincs arra, hogy a panaszos azokkal a hírlapvállalatokkal, amelyek jutalék ellenében a panaszosra bízták a hirlapok árusítását, illetve árusításának közvetítését, olyan szoros szolgálati avagy bérviszonyban volna, amelynél fogva munkaereje azok részére teljesen le van kötve és egész kereseti tevékenysége kizárólag e vállalatok irányítása szerint megy végbe. Ennélfogva tevékenysége hirlapok eladásának közvetítéséből és egyéb szellemi termékeknek áruba bocsátásából álló önálló üzleti vállalkozásnak joggal volt minősíthető, amely után a panaszos az 1921. évi XXXIX. t.cikk 29. és 30. §-ai értelmében az általános forgalmi adót leróni tartozott. A 130.000/1921. P. M. számú végrehajtási utasításnak a panaszos által felhozott 7. §-a 4. bekezdésében említett példa nyilvánvalóan csakis a közvetlen lapeladással megbízott és a lapvállalattal, illetve a lapterjesztési szervezetekkel szoros lekötöttségi viszonyban álló hírlapárusokra (rikkancsokra) vonatkoztatható, de nem az iparengedély alapján folytatott és önálló kereskedelmi vállalkozásként jelentkező hirlapárusításra, illetve közvetítésre.