Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Társulati adó. 71 ben a viszonosság a bányarészvényekre, részvényekre, részjegyekre és egyéb értékpapírokra nem terjed ki. Panaszos végül azt kifogásolja, hogy a prágai Conlinentale Részvény­társaság részvényeiből származó jövedelemnek csak a felét vonták le a nye­reségből, holott ez a vállalat a panaszos intézet volt felsőmagyarországi és prágai föügynökségeiböl alakult és így a felhívott H. Ö. 4. §-ához fűzött litasítás (3) bekezdése értelmében a részvényeiből eredő jövedelem itt adó­mentes. A bíróság ezt a kifogást is alaptalannak találta. Az 1925. évi 400 P. M. számú H. Ö. 4. §. (2) bekezdéséhez fűzött uta­sítás (3) bekezdésének 2. pontja szerint azon vállalatok részvényeiből szár­mazó jövedelem után nem kell Magyarországon társulati adót fizetni, amely vállalatok belföldi vállalatnak az átkapcsolt területen volt telepeiből ala­kultak át az átkapcsolt területen működő külföldi vállalatokká és igazolják azt, hogy az átkapcsolt területen a magyar társulati adónak megfelelő adó­val megrovattak. Panaszos vállalat azt, hogy a Continenlale Biztosító Részvénytársaság prágai bejegyzett cég a pozsonyi és kassai főügynökségei után társulati adó­"al megadóztatott, az innen elrendelt bizonyítás során igazolta de nem iga­zolta azt, hogy a szóban forgó prágai intézet a panaszos részvénytársaság­nak az 1918 november elseje előtt az átkapcsolt területen volt telepeiből alakult és ezért a szóbanforgó kamatjövedelem az adóalapból levonható nem volt. (1927 márc. 9. — 24318 1926. — P. sz.) 97. H. Ö. 13. §. 14. p. A következő üzletévben esedékessé váló adók fedezésére eszközölt tartalékolás adóköteles. Kb. Panaszos azt kifogásolja, hogy a hitelezők számláján adóra tarta­lékolt 20,000.000 koronát a mérlegszerű nyereséghez hozzászámították. A bíróság a kifogást alaptalannak találta. Az 1925. évi 400/P. M. számú pénzügyminiszteri H. Ö. 13. §-ának 14. pontja szerint a 14. §-ban felsorolt tartalékalapokon kivül bárminő más célra és bármely elnevezés alatt tartalékolt összegek adókötelesek. Az adó­tartalék a 14. §-ban felsorolva nincsen, tehát annak fent számjelzett javadal­mazását az adóalaphoz helyesen számították hozzá. A szóbanforgó tartalékolás a 13. §. 14. pontjához fűzött utasítás (5) bekezdésében említett valóban átmeneti tartalékolásnak nem minősíthető, mert nem valamely későbbi, vagy már elmúlt számadási időszakot terhel, ha­nem a folyó számadási időszak terhére helyeztetett kiadásba és pedig nem a folyó üzletévet terhelő, de csak a következő üzletévben esedékessé váló adók fedezésére, sem olyan köztartozás fedezésére, amely már elmúlt idő­szakot terhel ugyan, de amelynek kivetése a mérleg lezártáig nem történt meg, hanem az innen elrendelt bizonyítási eljárás eredménye szerint olyan adókra, amelyek a mérleg zárlat időpontjában részben már esedékesek vol­tak, részben pedig csak a következő üzletévben fognak esedékessé válni. A 20,000 000 korona tehát nem átmeneti tétel, hanem lényegében tarta­lékolás, amely a 13. §. 14. pontja alapján adóköteles.

Next

/
Oldalképek
Tartalom