Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

68 Pénzügyi jog. sen tartalékolhatja az annak kitermelésére használt dolgok elhasználásából előállott értékcsökkenésnek, illetve azok pótlására szükségessé válandó felújításnak megfelelő összegeket. Ez okoknál fogva és tekintve, hogy a kir. adófelügyelő a tartalékolás összegének megfelelő voltát nem vizsgálta felül, hanem az említett címeken levonásba hozott egész összeget azon helytelen alapon, hogy a levonáshoz a panaszlónak nincs igénye, hozzászámította az adóköteles nyereséghez, a rendelkező rész szerint kellett határozni. (3371/926. P.) 92. 1922: XXIV. t.-c. 20. §. Biztosító vállalatok kárbiztosításí díjtartaléka a saját tőkéhez számítandó, ellenben a jégbiztosítási kockázati díjtartalék nem. Kb. A kárbiztosítási díjtartalékokat a vállalat a díjbevételekből adómentesen gyűjtötte és azokat a kir. adófelügyelő határozatával egyezően a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága a saját tőkéhez azért nem számította hozzá, mert megadózatlan jövedelemből származnak. A bíróságnak a panaszos által hivatkozott 26.627/1918. P. számú Ítéletében kifejtett indokok szerint az a meggyőződése, hogy a saját tőkéhez számításnak az a körülmény, hogy a díjtartalékba helyezett összegek az 1909. évi VIII. t.-c. 17. §-a 7. pontja szerint a nyereségből levonandók, nem akadálya, mert azzal, hogy az 1916. évi XXXIV. t.-c. 5. §-a az életbiztosítási díjtartaléknak a saját tőkéhez hozzászámítását kifejezetten kizárta és egyidejűleg a kárbiztosítási díjtartalékokról nem rendelkezett, a törvényhozó azt a szándékát fejezte ki, hogy a kárbiztosítási díjtartalékot, amely egyébként kamatozása folytán a nyereség megszervezésében résztvevő dolgozó tőke, a saját tőkeforgalmából kizárni nem akarta. Panaszos további kifogása az, hogy a jégbiztosítási kockázati tartalékot nem számították a saját tőkéhez. Ezt a kifogást a bíróság alaptalannak találta. A vállalat alapszabályainak 49. §-a szerint a jégbiztosítási üzlet feleslegének fele ezen üzlet kockázati tartalékául hasíttalik ki mindaddig, mig a tartalék a díjbevételek összegét el nem éri és ha valamely évben a nyereség és részvénytőke 5%-os kamatoztatására elégtelen volna, az a kockázati tartalékból egészíttetik ki. Ez a tartalék tehát díjtartaléknak nem minősíthető és az 1916. évi XXXIV. t.-c. 5. §-a szerint a saját tökéhez csak abban az esetben volna hozzászámítható, ha már megadóztatott üzleti jövedelemből származnék. A panaszos vállalat előterjesztésében előadottak és a közigazgatási bízottság elnökének felvilágosító irata szerint is a szóbanforgó tartalékalap adózatlanul maradt, az tehát a saját tőkéhez nem számítható hozzá. (1927 ápr. 26. — 13835/1926. — P. sz.) 93. 1922: XXIV. t-,c. 20. §. Nyeresédáthozat nem számítható a saját tőkéhez. Kb. A nyereségáthozatot a vállalat saját tőkéjéhez hozzászámítani nem lehetett, mert habár már megadóztatott jövedelemből származik is, de nem a mérlegben megállapított valódi tartalékalap és így az 1922. évi XXIV. t.-c.