Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)
66 Pénzügyi jog. 87. 1922: XXIV. t.-c. 14. §. Kötelezettség nélkül teljesített ingyenes szolgáltatás a mérlegszerű nyereséghez hozzászámítandó. Kb. Panaszos kifogásolja azt, hogy a valorizációs különbözet cimén a folyószámla terhére elszámolt 5,433.099 koronát és a költségszámla terhére elszámolt 32,149.244 koronát a mérlegszerű nyereséghez hozzászámították. A bíróság a kifogást alaptalannak találta. Az innen elrendelt bizonyítási eljárás során megállapíttatott, hogy a fent számjelzett összegek Sz. J. és V. I. javára könyveitettek el 1923. december 31-én, vagyis az 1923. üzletév utolsó napján ,,érték-különbözet" cimén és pedig az 1924. évi június hó 26-án megtartott igazgatósági ülésről felvett jegyzőkönyv szerint azon az alapon, hogy nevezettek az 1923. üzletév folyamán kölcsönöket adtak a panaszos részvénytársaságnak, amely kölcsönöknek visszafizetését valorizált értékben kívánták. Ezen kívánságukhoz az igazgatóság utólag hozzájárult és 1924. június 26-án elhatározta, hogy a kölcsönök ,,valorizált értékben fognak jóváiratni". A tényállás tisztázása érdekében a bíróság megállapítja még azt is, hogy panaszos részvénytársaság családi vállalat, hogy V. I. időközben meghalt és hogy az 1923. üzletévre vonatkozó évzáró közgyűlés alkalmával a társaság 800 darab részvénye közül a felterjesztett iratoknál lévő jegyzőkönyvi kivonat szerint 198 Sz, J., 157 V. L. és 240 özv. V, L-né birtokában volt és hogy az 1923. üzletévről szóló igazgatósági jelentés szerint néhai V. I. ,,a részvénytársaság ügyeit teljhatalommal intézte". Ezen adatok alapján a bíróság megállapította azt, hogy a szóban forgó kölcsönök folyósítása alkalmával olyan igazgatósági határozat vagy szerződés, amely a vállalatot a valorizációs értékkülönbözet megtérítésére kötelezte volna, nem létezett, de nem volt 1923. december 31-én sem, amely napon az értékkülönbözet a két hitelező javára íratott. Magánjogi cimen alapuló kötelezettség az árfolyamkülönbözet folyósítására az 1923. üzletév folyamán nem állott fenn és az igazgatóság csak utólag és önként járult hozzá ahhoz, hogy az értékkülönbözet a részvények két birtokosa javára írassék, vagyis, hogy a családi vállalat az Sz. és V. családnak az elől számjelzett összegeket értékkülönbözet címén folyósíthassa. Az 1923. évi december 31-én a nevezett részvényesek javára irt értékkülönbözet tehát kötelezettség nélkül teljesített ingyenes szolgáltatás volt és mint ilyen az 1922. évi XXIV. t.-c. 14. §-ának 4, pontja alapján helyesen számíttatott hozzá a mérlegszerű nyereséghez. (1927. ápr. 5. — 23550/1926 — P. sz.) 88. 1922: XXIV. t.-c. 16. p. Az idegen valutára szóló tartozásokból eredhető veszteségek fedezésére létesített tartalékok adómentesen kezelendők. Kb. Panaszos azt kifogásolja, hogy az idegen valutára szóló tartozásainak értékelésénél a Devizaközpont árfolyamaival szemben a hitelezők számláján és az átmeneti számlán mutatkozó különbözetet mint adóköteles