Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

66 Pénzügyi jog. 87. 1922: XXIV. t.-c. 14. §. Kötelezettség nélkül teljesített ingyenes szolgáltatás a mérlegszerű nyereséghez hozzászámí­tandó. Kb. Panaszos kifogásolja azt, hogy a valorizációs különbözet cimén a folyószámla terhére elszámolt 5,433.099 koronát és a költségszámla terhére elszámolt 32,149.244 koronát a mérlegszerű nyereséghez hozzászámították. A bíróság a kifogást alaptalannak találta. Az innen elrendelt bizonyítási eljárás során megállapíttatott, hogy a fent számjelzett összegek Sz. J. és V. I. javára könyveitettek el 1923. de­cember 31-én, vagyis az 1923. üzletév utolsó napján ,,érték-különbözet" ci­mén és pedig az 1924. évi június hó 26-án megtartott igazgatósági ülésről felvett jegyzőkönyv szerint azon az alapon, hogy nevezettek az 1923. üzletév folyamán kölcsönöket adtak a panaszos részvénytársaságnak, amely kölcsö­nöknek visszafizetését valorizált értékben kívánták. Ezen kívánságukhoz az igazgatóság utólag hozzájárult és 1924. június 26-án elhatározta, hogy a kölcsönök ,,valorizált értékben fognak jóváiratni". A tényállás tisztázása érdekében a bíróság megállapítja még azt is, hogy panaszos részvénytársaság családi vállalat, hogy V. I. időközben meg­halt és hogy az 1923. üzletévre vonatkozó évzáró közgyűlés alkalmával a társaság 800 darab részvénye közül a felterjesztett iratoknál lévő jegyző­könyvi kivonat szerint 198 Sz, J., 157 V. L. és 240 özv. V, L-né birtokában volt és hogy az 1923. üzletévről szóló igazgatósági jelentés szerint néhai V. I. ,,a részvénytársaság ügyeit teljhatalommal intézte". Ezen adatok alapján a bíróság megállapította azt, hogy a szóban forgó kölcsönök folyósítása alkalmával olyan igazgatósági határozat vagy szerző­dés, amely a vállalatot a valorizációs értékkülönbözet megtérítésére köte­lezte volna, nem létezett, de nem volt 1923. december 31-én sem, amely na­pon az értékkülönbözet a két hitelező javára íratott. Magánjogi cimen ala­puló kötelezettség az árfolyamkülönbözet folyósítására az 1923. üzletév fo­lyamán nem állott fenn és az igazgatóság csak utólag és önként járult hozzá ahhoz, hogy az értékkülönbözet a részvények két birtokosa javára írassék, vagyis, hogy a családi vállalat az Sz. és V. családnak az elől számjelzett összegeket értékkülönbözet címén folyósíthassa. Az 1923. évi december 31-én a nevezett részvényesek javára irt érték­különbözet tehát kötelezettség nélkül teljesített ingyenes szolgáltatás volt és mint ilyen az 1922. évi XXIV. t.-c. 14. §-ának 4, pontja alapján helyesen számíttatott hozzá a mérlegszerű nyereséghez. (1927. ápr. 5. — 23550/1926 — P. sz.) 88. 1922: XXIV. t.-c. 16. p. Az idegen valutára szóló tarto­zásokból eredhető veszteségek fedezésére létesített tartalékok adómentesen kezelendők. Kb. Panaszos azt kifogásolja, hogy az idegen valutára szóló tartozá­sainak értékelésénél a Devizaközpont árfolyamaival szemben a hitelezők számláján és az átmeneti számlán mutatkozó különbözetet mint adóköteles

Next

/
Oldalképek
Tartalom