Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Vht. 51. §., Ppé. 38. §. 711 alsóbiróságnak őt egybehangzóan a keresetbe vett búzamennyiség kiszolgáltatására kötelező s végrehajthatónak nyilvánított Ítélete alapján, a felperesnek halasztásra irányuló kérelme teljesítését megtagadó s a végrehajtás foganatosításával fenyegetődző alperesnek 1924. évi augusztus hó 4. napján 661,722.000 koronát fizetett, s ezt az összeget alperes a kir. Kúria megváltoztató s felperest keresetével elutasító ítélete folytán csak 1924. évi december hó 30. napján fizette vissza, ekkor is 29,431.566 korona hijján, amelyet csupán 1925. évi március hó 31-én téritett vissza a felperesnek. A hitelező, aki az ítélet végrehajthatóságának kedvezményét felhasználja vagy a végrehajtás elkerülése céljából az adóstól a fizetést elfogadja, még mielőtt a marasztalt adós az ő védelmi eszközeit vagy igénybe vehető jogorvoslatait teljesen kimerítette volna, ezt csak saját veszélyére teheti; következőleg — a végrehajtás vagy fizetés alapjául szolgált Ítéletnek megváltoztatása s a hitelezőnek keresetével történt jogerős elutasítása esetében — a hitelező az adósnak a fizetés folytán keletkezett kárát megtéríteni tartozik, vagyis a jelen esetben alperes a felperestől felvett tőkét s ennek fizetése napjától számítandó kamatait s illetve, mivel a tőkét már visszafizette, annak a fizetése napjától a visszafizetés időpontjáig számítandó kamatait köteles — mint a felperes által igényelt kárt —• megtéríteni. A Ppé. 43. §-a és 38. §-a utolsó bekezdése rendelkezéseinek helyes értelmezésével s ezekből vont helyes jogi következtetéssel jutott a felebbezési bíróság annak megállapítására, mikép az a körülmény, hogy az adós (elmarasztalt fél) a marasztalási összeget nem előzetes végrehajtás utján, hanem a végrehajtás elkerülése végett önként fizette meg, a Ppé. 38. §-a utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazását nem zárja ki, mert az önként történt fizetés az adósnak (a marasztalt félnek) csupán perjogi helyzetét változtatja meg, amennyiben ez igényét nem visszvégrehajtás, hanem csak külön per utján érvényesítheti kártérítési igényét, a Ppé, 38. §-ban foglalt anyagjogi rendelkezés ebben az esetben is alkalmazandó. A Ppé. felhívott 38. §-a utolsó bekezdésében foglalt anyagjogi rendelkezésnek az önkéntes fizetés esetén való alkalmazásának helyességét illetően a kir. Kúria felhívja a Ppé. 39. §-a utolsó bekezdésének rendelkezését is, amely részitélet esetén az elmarasztalt fél kártérítési igényét ugy a részitélet teljesítésének, mint a részitélet végrehajtásának esetére kifejezetten is megállapítja. Az anyagjogi szabályoknak megfelel tehát a felebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, amellyel alperest a felperes által fizetett tőkeösszeg után a fizetéstől a visszafizetés időpontjáig terjedő időre kamatoknak mint kárnak a fizetésére kötelezte. A kár mennyiségét illetően a felperes kára abban jelentkezik,